Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
Éternel, je me suis retiré vers toi; que je ne sois jamais confus!
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
Délivre-moi par ta justice et me fais échapper; incline ton oreille vers moi et sauve-moi!
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Sois pour moi un rocher de retraite, où je puisse toujours me retirer; tu as ordonné que je sois sauvé; car tu es mon rocher et ma forteresse.
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
Mon Dieu, délivre-moi de la main du méchant, de la main du pervers et de l'oppresseur.
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
Car tu es mon attente, Seigneur Éternel, ma confiance dès ma jeunesse.
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
Je me suis appuyé sur toi dès ma naissance; c'est toi qui m'as tiré du sein de ma mère; tu es ma louange en tout temps.
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
J'ai été comme un monstre aux yeux de plusieurs; mais toi, tu es ma forte retraite.
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Que ma bouche soit pleine de ta louange et de ta gloire chaque jour!
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Ne me rejette pas au temps de la vieillesse; quand ma force s'en va, ne m'abandonne pas!
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
Car mes ennemis parlent de moi; ceux qui guettent mon âme tiennent conseil ensemble,
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
Disant: Dieu l'a abandonné; poursuivez-le et le saisissez, car il n'y a personne qui le délivre.
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
O Dieu! ne t'éloigne pas de moi; mon Dieu, accours à mon aide!
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
Que les ennemis de mon âme soient couverts d'opprobre et de honte; que ceux qui cherchent ma perte soient confus, et qu'ils périssent!
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
Mais moi, j'espérerai toujours, et je te louerai de plus en plus.
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
Ma bouche racontera chaque jour ta justice et tes délivrances; car je n'en sais pas le nombre.
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
J'irai louant tes grandes œuvres, Seigneur Éternel; je célébrerai ta seule justice.
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
O Dieu! tu m'as instruit dès ma jeunesse, et jusqu'ici j'ai annoncé tes merveilles.
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
Et même jusqu'à la vieillesse, jusqu'à la blanche vieillesse, ô Dieu, ne m'abandonne pas; jusqu'à ce que j'aie annoncé la force de ton bras à cette génération, ta puissance à tous ceux qui naîtront,
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
Et ta justice, ô Dieu, qui est haut élevée. Tu fais de grandes choses. O Dieu! qui est semblable à toi?
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Toi qui, m'ayant fait voir plusieurs détresses et plusieurs maux, reviens me rendre la vie, et qui me fais remonter hors des abîmes de la terre.
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Tu accroîtras ma grandeur, et tu me consoleras encore.
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
Aussi je te louerai sur l'instrument du luth, pour ta fidélité, ô mon Dieu! Je te psalmodierai sur la harpe, ô Saint d'Israël!
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
Mes lèvres, et mon âme que tu as rachetée, chanteront de joie quand je te psalmodierai.
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
Ma langue aussi chaque jour redira ta justice; car ceux qui cherchent mon mal seront honteux et rougiront.
