Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
In Thee, O Jehovah, I have trusted, Let me not be ashamed to the age.
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
In Thy righteousness Thou dost deliver me, And dost cause me to escape, Incline unto me Thine ear, and save me.
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Be to me for a rock — a habitation, To go in continually, Thou hast given command to save me, For my rock and my bulwark [art] Thou.
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
O my God, cause me to escape From the hand of the wicked, From the hand of the perverse and violent.
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
For Thou [art] my hope, O Lord Jehovah, My trust from my youth.
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
By Thee I have been supported from the womb, From my mother's bowels Thou dost cut me out, In Thee [is] my praise continually.
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
As a wonder I have been to many, And Thou [art] my strong refuge.
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Filled is my mouth [with] Thy praise, All the day [with] Thy beauty.
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Cast me not off at the time of old age, According to the consumption of my power forsake me not.
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
For mine enemies have spoken against me, And those watching my soul have taken counsel together,
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
Saying, 'God hath forsaken him, Pursue and catch him, for there is no deliverer.'
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
O God, be not far from me, O my God, for my help make haste.
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
They are ashamed, they are consumed, Who are opposing my soul, They are covered [with] reproach and blushing, Who are seeking my evil,
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
And I continually do wait with hope, And have added unto all Thy praise.
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
My mouth recounteth Thy righteousness, All the day Thy salvation, For I have not known the numbers.
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
I come in the might of the Lord Jehovah, I mention Thy righteousness — Thine only.
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
God, Thou hast taught me from my youth, And hitherto I declare Thy wonders.
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
And also unto old age and grey hairs, O God, forsake me not, Till I declare Thy strength to a generation, To every one that cometh Thy might.
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
And Thy righteousness, O God, [is] unto the heights, Because Thou hast done great things, O God, who [is] like Thee?
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Because Thou hast showed me many and sad distresses, Thou turnest back — Thou revivest me, And from the depths of the earth, Thou turnest back — Thou bringest me up.
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Thou dost increase my greatness, And Thou surroundest — Thou comfortest me,
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
I also thank Thee with a vessel of psaltery, Thy truth, O my God, I sing to Thee with a harp, O Holy One of Israel,
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
My lips cry aloud when I sing praise to Thee, And my soul that Thou hast redeemed,
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
My tongue also all the day uttereth Thy righteousness, Because ashamed — because confounded, Have been those seeking my evil!
