Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
Tot U neem ik mijn toevlucht, o Jahweh; Laat mij toch nooit beschaamd komen staan.
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
Bevrijd en verlos mij door uw genade, Hoor mij aan, en kom mij te hulp.
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Wees mij een veilige, altijd toegankelijke rots; Gewaardig U, mij te helpen, want Gij zijt mijn toevlucht en schuts!
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
Mijn God, red mij uit de hand van den boze, Uit de vuist van tyran en verdrukker.
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
Want Gij, o Heer, zijt mijn hoop, Van kindsbeen af mijn vertrouwen, o Jahweh;
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
Ik steunde op U van de moederschoot af, Reeds vóór mijn geboorte waart Gij mijn beschermer. In U heb ik altijd gejubeld,
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
Zodat ik velen een voorbeeld kon zijn. Gij zijt mijn machtige toevlucht geweest,
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Mijn mond bleef vervuld van uw lof; Zo heb ik uw glorie bezongen, Uw heerlijkheid iedere dag!
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Verstoot mij niet, nu ik oud ben; Verlaat mij niet, nu de kracht mij ontzinkt.
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
Want mijn vijanden houden al beraad over mij, En die mijn leven belagen, smeden samen hun plannen.
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
Ze zeggen: "God heeft hem verlaten; vervolgt en grijpt hem; Want er is niemand, die hem kan redden!"
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
O God, blijf niet ver van mij af; Mijn God, kom mij spoedig te hulp!
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
Laat schaamte en schande hen treffen, Die mijn leven belagen; Hoon en smaad hen bedekken, Die mijn ongeluk zoeken.
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
Maar ìk wil standvastig vertrouwen, En al uw glorie blijven verkonden:
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
Mijn mond zal uw gerechtigheid melden, En altijd uw heil, want ik ken er geen maat van;
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
Ik zal de machtige daden des Heren verhalen, Jahweh, uw gerechtigheid roemen, de uwe alleen!
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
Gij hebt mij van jongsaf geleid, o mijn God, En tot nu toe heb ik uw wonderen verkondigd;
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
Wil mij ook thans, nu ik oud ben en grijs, Toch nimmer verlaten, o God; Dan zal ik dit geslacht uw arm doen kennen, Heel het komend geslacht uw kracht.
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
Uw rechtvaardigheid reikt tot de hemel, o God; Want Gij hebt grote dingen gedaan: wie is U gelijk, o mijn God!
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Wel liet Gij mij veel smarten en rampen verduren, Maar Gij zult mij nu doen herleven,
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Mij optrekken uit de diepten der aarde, Nog meer mij verhogen, en troosten.
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
Dan zal ik op harpen U danken voor uw trouw, o mijn God; U, Israëls Heilige, op de citer bezingen.
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
Mijn lippen zullen bij mijn lofzangen jubelen, Met mijn ziel, die Gij hebt verlost;
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
Ook mijn tong zal iedere dag uw rechtvaardigheid melden, Als schaamte en schande hen treffen, die mijn ongeluk zochten!
