Zsoltárok 71

1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!

Herre! jeg forlader mig paa dig, lad mig ikke beskæmmes evindelig!

2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!

Red mig ved din Retfærdighed og udfri mig; bøj dit Øre til mig og frels mig!

3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.

Vær mig en Klippe til Bolig, hvorhen jeg altid kan ty, du, som har befalet at frelse mig; thi du er min Klippe og min Befæstning.

4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.

Min Gud! udfri mig af en ugudeligs Haand, af dens Haand, som gør Uret, og som undertrykker.

5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.

Thi du er min Fortrøstning; Herre, Herre! du er min Tillid fra min Ungdom af.

6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.

Paa dig har jeg forladt mig fast fra Moders Liv, du har draget mig af min Moders Skød; min Lovsang er altid om dig.

7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.

Jeg har været for mange som et Under; men du er min stærke Tillid.

8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.

Lad min Mund fyldes med din Lovsang, den ganske Dag med din Pris.

9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.

Forkast mig ikke i Alderdommens Tid; forlad mig ikke, naar min Kraft forgaar!

10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,

Thi mine Fjender tale imod mig, og de, som tage Vare paa min Sjæl, raadføre sig med hverandre,

11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!

sigende: Gud har forladt ham, forfølger og griber ham; thi der er ingen, som frier.

12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.

Gud! vær ikke langt fra mig; min Gud! skynd dig at hjælpe mig!

13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.

Lad dem beskæmmes, fortæres, som staa imod min Sjæl, lad dem iføres Forhaanelse og Skændsel, som søge min Ulykke.

14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.

Men jeg vil altid haabe, og al din Pris vil jeg endnu mangfoldiggøre.

15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.

Min Mund skal fortælle din Retfærdighed, din Frelse den ganske Dag; thi jeg ved ikke Tal derpaa.

16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.

Jeg vil komme frem med Herrens, Herrens vældige Gerninger; jeg vil minde om din Retfærdighed, din alene.

17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.

Gud! du har lært mig fra min Ungdom af, og indtil nu kundgør jeg dine underfulde Gerninger.

18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.

Ja, endog indtil Alderdommen og de graa Haar, o Gud! forlad mig ikke; indtil jeg kan kundgøre din Arm for Efterslægten, din Kraft for hver den, som komme skal.

19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?

Og din Retfærdighed strækker sig, o Gud! til det høje; du, som har gjort store Ting, Gud! hvo er som du?

20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!

Du, som har ladet mig se mange Angester og Ulykker, du vil gøre mig levende igen og hente mig op igen fra Jordens Afgrunde.

21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.

Gør min Herlighed stor og trøst mig igen!

22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.

Og jeg vil takke dig med Strengeleg for din Sandhed, min Gud! jeg vil synge for dig til Harpe, du Hellige i Israel!

23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.

Mine Læber skulle juble, naar jeg synger for dig; ja, min Sjæl, som du har genløst.

24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.

Og min Tunge skal tale den ganske Dag om din Retfærdighed; thi de ere beskæmmede, thi de ere blevne til Skamme, som søge min Ulykke.