Zsoltárok 70

1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita, ko e fakamanatu. ‌ʻE ʻOtua, ke ke fakamoʻui au; ʻE Sihova, ke ke fai vave ke tokoni au.

2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

Tuku ke mā mo puputuʻu ʻakinautolu ʻoku kumi hoku laumālie: tuku ke fakafoki kimui, mo fakamaveuveu, ʻakinautolu ʻoku holi ke u kovi.

3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

Tuku ke foki kimui ʻakinautolu, ko e totongi ʻo ʻenau kovi, ʻakinautolu ʻoku pehē, Ha ha.

4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

Tuku ke fiefia mo nekeneka ʻiate koe ʻakinautolu kotoa pē ʻoku kumi kiate koe: tuku ke lea pehē maʻuaipē ʻakinautolu ʻoku ʻofa ki hoʻo fakamoʻui, “Ke ongoongolelei ʻae ʻOtua.”

5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Ka ko au ʻoku ou masiva mo paea: ʻE ʻOtua, ke ke haʻu vave kiate au: ko koe ko hoku tokoni mo hoku fakamoʻui; ʻE Sihova, ʻoua naʻa ke tatali.