Zsoltárok 70

1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

Oh ʼElohim, apresúrate a librarme. Apresúrate, oh Yavé, a socorrerme.

2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

Sean avergonzados y humillados Los que buscan mi vida, Sean vueltos atrás y confundidos Los que desean mi mal.

3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

Sean vueltos atrás a causa de su vergüenza Los que dicen: ¡Ea, ea!

4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

Regocíjense y alégrense en Ti todos los que te buscan. Y aquellos que aman tu salvación digan siempre: ¡Engrandecido sea ʼElohim!

5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Pero yo estoy afligido y menesteroso. Oh ʼElohim, apresúrate a mí. Tú eres mi Ayudador y mi Libertador. Oh Yavé, no demores.