< Zsoltárok 70 >
1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!
Muse hugantoanki Anumzamoka nagu'vazio! Ra Anumzamoka ame hunka enka eme nazahuo.
2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.
Nahenaku'ma nehaza vahera zamazeri fenkami netrenka, zamazeri zamagaze huo. Hagi hazenkefima mani'noge'zama musema nehaza vahera zamazeri rukrahe huge'za zamagazegu nehu'za viho.
3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!
Oho! Meni keta eri fore hu'ne hu'zama nagriku'ma nehaza vahetmina, zamazeri zamagaze huge'za zamagazegu hiho.
4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!
Hianagi Kagriku'ma nehakaza vahe'mokizmia, tusi'a muse'za ante avite'zmantesane. Zamagu'ma vazi'nana zanku'ma zamave'nesia vahe'mo'za Anumzana marerirfa Anumza mani'ne hu'za ranke hu'za kagia ahentesga huvava hanaze!
5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!
Hianagi nagra namunte omne maka zankura upa nehua ne' mani'noe. Hanki Anumzamoka muse hugantoanki, ame hunka eme naza huo. Kagrake'za naza hunka naguvazi' nera mani'nananki, Ra Anumzamoka ame hunka eme nazahuo.