Zsoltárok 70

1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

To the chief Musician, [A Psalm] of David to bring to remembrance. [Make haste], O God, to deliver me; make haste to help me, O LORD.

2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

Let them be ashamed and confounded that seek after my soul: let them be turned backward, and put to confusion, that desire my hurt.

3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

Let them be turned back for a reward of their shame that say, Aha, aha.

4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

Let all those that seek thee rejoice and be glad in thee: and let such as love thy salvation say continually, Let God be magnified.

5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

But I [am] poor and needy: make haste to me, O God: thou [art] my help and my deliverer; O LORD, make no delay.