Zsoltárok 70

1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

Til Sangmesteren; af David; „til Ihukommelse‟.

2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

Gud! kom at fri mig; Herre! skynd dig at hjælpe mig!

3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

Lad dem blues og blive beskæmmede, som søge efter mit Liv; lad dem vige tilbage og blive til Skamme, som have Lyst til min Ulykke.

4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

Lad dem vende tilbage for deres Skændsels Skyld, de, som sige: Ha, ha!

5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Lad dem frydes og glædes i dig, alle de, som søge dig; lad dem, som elske din Frelse, altid sige: Gud være storlig lovet! Men jeg er elendig og fattig; Gud! skynd dig til mig; du er min Hjælp, og den, som udfrier mig; Herre! tøv ikke!