Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Müzik şefi için - “Zambaklar” makamında - Davut'un mezmuru Kurtar beni, ey Tanrı, Sular boyuma ulaştı.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Dipsiz batağa gömülüyorum, Basacak yer yok. Derin sulara battım, Sellere kapıldım.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Tükendim feryat etmekten, Boğazım kurudu; Gözlerimin feri sönüyor Tanrım'ı beklemekten.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Yok yere benden nefret edenler Saçlarımdan daha çok. Kalabalıktır canıma kasteden haksız düşmanlarım. Çalmadığım malı nasıl geri verebilirim?
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Akılsızlığımı biliyorsun, ey Tanrı, Suçlarım senden gizli değil.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Ya Rab, Her Şeye Egemen RAB, Utanmasın sana umut bağlayanlar benim yüzümden! Ey İsrail'in Tanrısı, Benim yüzümden sana yönelenler rezil olmasın!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Senin uğruna hakarete katlandım, Utanç kapladı yüzümü.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Kardeşlerime yabancı, Annemin öz oğullarına uzak kaldım.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Çünkü evin için gösterdiğim gayret beni yiyip bitirdi, Sana edilen hakaretlere ben uğradım.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Oruç tutup ağlayınca, Yine hakarete uğradım.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Çula büründüğüm zaman Alay konusu oldum.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Kent kapısında oturanlar beni çekiştiriyor, Sarhoşların türküsü oldum.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Ama benim duam sanadır, ya RAB. Ey Tanrı, sevginin bolluğuyla, Güvenilir kurtarışınla uygun gördüğünde Yanıtla beni.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Beni çamurdan kurtar, İzin verme batmama; Benden nefret edenlerden, Derin sulardan kurtulayım.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Seller beni sürüklemesin, Engin beni yutmasın, Ölüm çukuru ağzını üstüme kapamasın.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Yanıt ver bana, ya RAB, Çünkü sevgin iyidir. Yüzünü çevir bana büyük merhametinle!
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Kulundan yüzünü gizleme, Çünkü sıkıntıdayım, hemen yanıtla beni!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Yaklaş bana, kurtar canımı, Al başımdan düşmanlarımı.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Bana nasıl hakaret edildiğini, Utandığımı, rezil olduğumu biliyorsun; Düşmanlarımın hepsi senin önünde.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Hakaret kalbimi kırdı, dertliyim, Acılarımı paylaşacak birini bekledim, çıkmadı, Avutacak birini aradım, bulamadım.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Yiyeceğime zehir kattılar, Sirke içirdiler susadığımda.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Önlerindeki sofra tuzak olsun onlara, Yandaşları için kapan olsun!
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Gözleri kararsın, göremesinler! Bellerini hep bükük tut!
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Gazabını yağdır üzerlerine, Öfkenin ateşi yapışsın yakalarına!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Issız kalsın konakları, Çadırlarında oturan olmasın!
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Çünkü senin vurduğun insanlara zulmediyor, Yaraladığın insanların acısını konuşuyorlar.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Ceza yağdır başlarına, Senin tarafından aklanmasınlar!
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Yaşam kitabından silinsin adları, Doğrularla yan yana yazılmasınlar!
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Bense ezilmiş ve kederliyim, Senin kurtarışın, ey Tanrı, bana bir kale olsun!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Tanrı'nın adını ezgilerle öveceğim, Şükranlarımla O'nu yücelteceğim.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
RAB'bi bir öküzden, Boynuzlu, tırnaklı bir boğadan Daha çok hoşnut eder bu.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Mazlumlar bunu görünce sevinsin, Ey Tanrı'ya yönelen sizler, yüreğiniz canlansın.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Çünkü RAB yoksulları işitir, Kendi tutsak halkını hor görmez.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
O'na övgüler sunun, ey yer, gök, Denizler ve onlardaki bütün canlılar!
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Çünkü Tanrı Siyon'u kurtaracak, Yahuda kentlerini onaracak; Halk oraya yerleşip sahibi olacak.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
Kullarının çocukları orayı miras alacak, O'nun adını sevenler orada oturacak.
