Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Al Músico principal: sobre Sosannim: Salmo de David. SÁLVAME, oh Dios, porque las aguas han entrado hasta el alma.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Estoy hundido en cieno profundo, donde no hay pie: he venido á abismos de aguas, y la corriente me ha anegado.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Cansado estoy de llamar; mi garganta se ha enronquecido; han desfallecido mis ojos esperando á mi Dios.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Hanse aumentado más que los cabellos de mi cabeza los que me aborrecen sin causa; hanse fortalecido mis enemigos, los que me destruyen sin por qué: he venido pues á pagar lo que no he tomado.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Dios, tú sabes mi locura; y mis delitos no te son ocultos.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
No sean avergonzados por mi causa los que te esperan, oh Señor Jehová de los ejércitos; no sean confusos por mí los que te buscan, oh Dios de Israel.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Porque por amor de ti he sufrido afrenta; confusión ha cubierto mi rostro.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
He sido extrañado de mis hermanos, y extraño á los hijos de mi madre.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Porque me consumió el celo de tu casa; y los denuestos de los que te vituperaban, cayeron sobre mí.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Y lloré [afligiendo] con ayuno mi alma; y esto me ha sido por afrenta.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Puse además saco por mi vestido; y vine á serles por proverbio.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Hablaban contra mí los que se sentaban á la puerta, y [me zaherían] en las canciones de los bebedores de sidra.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Empero yo [enderezaba] mi oración á ti, oh Jehová, al tiempo de [tu] buena voluntad: oh Dios, por la multitud de tu misericordia, por la verdad de tu salud, óyeme.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Sácame del lodo, y no sea yo sumergido: sea yo libertado de los que me aborrecen, y del profundo de las aguas.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
No me anegue el ímpetu de las aguas, ni me suerba la hondura, ni el pozo cierre sobre mí su boca.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Oyeme, Jehová, porque apacible es tu misericordia; mírame conforme á la multitud de tus miseraciones.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Y no escondas tu rostro de tu siervo; porque estoy angustiado; apresúrate, óyeme.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Acércate á mi alma, redímela: líbrame á causa de mis enemigos.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Tú sabes mi afrenta, y mi confusión, y mi oprobio: delante de ti están todos mis enemigos.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
La afrenta ha quebrantado mi corazón, y estoy acongojado: y esperé quien se compadeciese de [mí], y no lo hubo: y consoladores, y ninguno hallé.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Pusiéronme además hiel por comida, y en mi sed me dieron á beber vinagre.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Sea su mesa delante de ellos por lazo, y [lo que es] para bien por tropiezo.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Sean oscurecidos sus ojos para ver, y haz siempre titubear sus lomos.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Derrama sobre ellos tu ira, y el furor de tu enojo los alcance.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Sea su palacio asolado: en sus tiendas no haya morador.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Porque persiguieron al que tú heriste; y cuentan del dolor de los que tú llagaste.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Pon maldad sobre su maldad, y no entren en tu justicia.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Sean raídos del libro de los vivientes, y no sean escritos con los justos.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Y yo afligido y dolorido, tu salud, oh Dios, me defenderá.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Alabaré yo el nombre de Dios con cántico, ensalzarélo con alabanza.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
Y agradará á Jehová más que [sacrificio] de buey, ó becerro que echa cuernos y uñas.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Veránlo los humildes, y se gozarán; buscad á Dios, y vivirá vuestro corazón.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Porque Jehová oye á los menesterosos, y no menosprecia á sus prisioneros.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Alábenlo los cielos y la tierra, los mares, y todo lo que se mueve en ellos.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Porque Dios guardará á Sión, y reedificará las ciudades de Judá; y habitarán allí, y la poseerán.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
Y la simiente de sus siervos la heredará, y los que aman su nombre habitarán en ella.
