Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Til songmeisteren, etter «Liljor»; av David. Frels meg, Gud! for vatni trengjer seg inn på livet.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Eg er sokken ned i det djupe dike der det inkje fotfeste er, eg er komen ut i ovdjupe vatn, og flodi fløymer yver meg.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Eg er trøytt av mi roping, det brenn i min strupe, mine augo er upptærde, med di eg ventar på min Gud.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Fleire enn håri på mitt hovud er dei som hatar meg utan orsak, mange er dei som vil meg tyna meg, som utan grunn er mine fiendar; det eg ikkje hev rana, skal eg no gjeva attende.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Gud, du kjenner min dårskap, og all mi syndeskuld er ikkje løynd for deg.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Lat deim ved meg ikkje verta til skammar, dei som ventar på deg, Herre, Herre, allhers drott! Lat deim ikkje ved meg verta skjemde, dei som søkjer deg, Israels Gud!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
For di skuld ber eg hæding, skjemsla ligg yver mitt andlit.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Eg hev vorte framand hjå brørne mine, og ein utlending hjå borni til mor mi.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For brennhug for ditt hus hev ete meg upp, og deira spottord som spottar deg, hev falle på meg.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Då mi sjæl græt medan eg fasta, vart eg spotta for det.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Då eg laga ein sekk til klædde for meg, vart eg eit ordtøke for deim.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Dei som sit i porten, røder um meg, og drikkarane syng um meg.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Men eg kjem med mi bøn til deg, Herre, i nådetidi, Gud, for di store miskunn; svara meg med di trufaste hjelp!
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Fria meg ut or søyla, og lat meg ikkje søkka! Lat meg verta utfria frå deim som hatar meg og frå dei djupe vatni!
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Lat ikkje vatsflodi fløyma yver meg, og ikkje djupet svelgja meg, og heller ikkje brunnen lata att sitt gap yver meg!
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Svara meg, Herre, for din nåde er god, etter di store miskunn vend deg til meg!
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Og løyn ikkje di åsyn for tenaren din, for eg er i naud; svara meg snart!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Kom nær til mi sjæl, løys henne ut! Frels meg for mine fiendar skuld!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Du kjenner mi spott og skam og vanæra, for di åsyn stend alle dei som trengjer meg.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Spottord hev brote mitt hjarta sund, so eg er sjuk; eg venta på medynk, men der var ingi, og på trøystarar, men eg fann ingen.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Og dei gav meg gall å eta, og då eg var tyrst, gav dei meg eddik å drikka.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Lat bordet deira framfyre deim verta ei snara, og ei gildra for deim når dei er trygge!
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Lat augo deira dimmast so dei ikkje ser, og lat deira lender alltid skjelva!
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Renn ut yver deim din vreide, og lat din brennande harm nå deim!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Lat deira bustad verta øydd, lat det ingen vera som bur i deira tjeld!
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
For dei forfylgjer den som du hev slege, og dei fortel um pinsla åt deim som du hev gjenomstunge.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Lat deim leggja syndeskuld til si syndeskuld, og lat deim ikkje koma til di rettferd!
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Lat deim verta utstrokne or livsens bok, og ikkje verta innskrivne med dei rettferdige!
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Men eg er ein arming full av verk, Gud, lat di frelsa berga meg!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Eg vil lova Guds namn med song og høglova honom med takksegjing,
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
og det skal tekkjast Herren betre enn ein ung ukse med horn og klauver.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Når spaklyndte ser det, vil dei gleda seg; de som søkjer Gud - må dykkar hjarta liva!
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For Herren høyrer på dei fatige, og sine fangar vanvyrder han ikkje.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Himmel og jord skal lova honom, havet og alt som krek i det.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For Gud skal frelsa Sion og byggja byarne i Juda, og dei skal bu der og eiga deim.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
Og avkjømet til hans tenarar skal erva deim, og dei som elskar hans namn, skal bu der.
