Zsoltárok 69

1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

Al Capo de’ musici. Sopra “i gigli”. Di Davide. Salvami, o Dio, poiché le acque mi son giunte fino all’anima.

2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

Io sono affondato in un profondo pantano, ove non v’è da fermare il piede; son giunto in acque profonde e la corrente mi sommerge.

3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

Sono stanco di gridare, la mia gola è riarsa; gli occhi mi vengon meno, mentre aspetto il mio Dio.

4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

Quelli che m’odiano senza cagione sono più numerosi de’ capelli del mio capo; sono potenti quelli che mi vorrebbero distrutto e che a torto mi sono nemici; perfino quello che non avevo preso, l’ho dovuto restituire.

5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

O Dio, tu conosci la mia follia, e le mie colpe non ti sono occulte.

6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

Non sian confusi, per cagion mia, quelli che sperano in te, o Signore, Eterno degli eserciti! Non siano svergognati per cagion mia, quelli che ti cercano, o Dio d’Israele!

7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

Perché per amor tuo io porto il vituperio, e la vergogna mi copre la faccia.

8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

Io son divenuto un estraneo ai miei fratelli, e un forestiero ai figliuoli di mia madre.

9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

Poiché lo zelo della tua casa mi ha roso, e i vituperi di quelli che ti vituperano son caduti su me.

10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

Io ho pianto, ho afflitto l’anima mia col digiuno, ma questo è divenuto un motivo d’obbrobrio.

11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

Ho fatto d’un cilicio il mio vestito, ma son diventato il loro ludibrio.

12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

Quelli che seggono alla porta discorron di me, e sono oggetto di canzone ai bevitori di cervogia.

13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

Ma, quanto a me, la mia preghiera sale a te, o Eterno, nel tempo accettevole; o Dio, nella grandezza della tua misericordia, rispondimi, secondo la verità della tua salvezza.

14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

Tirami fuor del pantano, e ch’io non affondi! Fa’ ch’io sia liberato da quelli che m’odiano, e dalle acque profonde.

15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

Non mi sommerga la corrente delle acque, non m’inghiottisca il gorgo, e non chiuda il pozzo la sua bocca su di me!

16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

Rispondimi, o Eterno, perché la tua grazia è piena di bontà; secondo la grandezza delle tue compassioni, volgiti a me.

17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

E non nascondere il tuo volto dal tuo servo, perché sono in distretta; affrettati a rispondermi.

18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

Accostati all’anima mia, e redimila; riscattami per cagion de’ miei nemici.

19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

Tu conosci il mio vituperio, la mia onta e la mia ignominia; i miei nemici son tutti davanti a te.

20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

Il vituperio m’ha spezzato il cuore e son tutto dolente; ho aspettato chi si condolesse meco, non v’è stato alcuno; ho aspettato dei consolatori, ma non ne ho trovati.

21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

Anzi mi han dato del fiele per cibo, e, nella mia sete, m’han dato a ber dell’aceto.

22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

Sia la mensa, che sta loro dinanzi, un laccio per essi; e, quando si credon sicuri, sia per loro un tranello!

23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

Gli occhi loro si oscurino, sì che non veggano più, e fa’ loro del continuo vacillare i lombi.

24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

Spandi l’ira tua su loro, e l’ardore del tuo corruccio li colga.

25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

La loro dimora sia desolata, nessuno abiti nelle loro tende.

26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

Poiché perseguitano colui che tu hai percosso, e si raccontano i dolori di quelli che tu hai feriti.

27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

Aggiungi iniquità alla loro iniquità, e non abbian parte alcuna nella tua giustizia.

28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

Sian cancellati dal libro della vita, e non siano iscritti con i giusti.

29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

Quanto a me, io son misero e addolorato; la tua salvezza, o Dio, mi levi in alto.

30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

Io celebrerò il nome di Dio con un canto, e lo magnificherò con le mie lodi.

31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

E ciò sarà accettevole all’Eterno più d’un bue, più d’un giovenco con corna ed unghie.

32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

I mansueti lo vedranno e si rallegreranno; o voi che cercate Iddio, il cuor vostro riviva!

33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

Poiché l’Eterno ascolta i bisognosi, non sprezza i suoi prigionieri.

34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

Lo lodino i cieli e la terra, i mari e tutto ciò che si muove in essi!

35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

Poiché Dio salverà Sion, e riedificherà le città di Giuda; il suo popolo abiterà in Sion e la possederà.

36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

Anche la progenie de’ suoi servitori l’avrà per sua eredità, e quelli che amano il suo nome vi abiteranno.