Zsoltárok 69

1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

[Salmo] di Davide, [dato] al Capo de' Musici, sopra Sosannim SALVAMI, o Dio; Perciocchè le acque son pervenute infino all'anima.

2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

Io sono affondato in un profondo pantano, Ove non [vi è luogo] da fermare [il piè]; Io son giunto alle profondità dell'acqua, e la corrente m'inonda.

3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

Io sono stanco di gridare, io ho la gola asciutta; Gli occhi mi son venuti meno, aspettando l'Iddio mio.

4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

Quelli che mi odiano senza cagione Sono in maggior numero che i capelli del mio capo; Quelli che mi disertano, [e] che mi sono nemici a torto, si fortificano; Ecco là, io ho renduto ciò che non aveva rapito.

5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

O Dio, tu conosci la mia follia; E le mie colpe non ti sono occulte.

6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

O Signore, Dio degli eserciti, Quelli che sperano in te non sieno confusi per cagion di me; Quelli che ti cercano non sieno svergognati per me, O Dio d'Israele.

7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

Perciocchè per l'amor di te io soffro vituperio; Vergogna mi ha coperta la faccia.

8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

Io son divenuto strano a' miei fratelli, E forestiere a' figliuoli di mia madre.

9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

Perciocchè lo zelo della tua Casa mi ha roso; E i vituperii di quelli che ti fanno vituperio mi caggiono addosso.

10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

Io ho pianto, [affliggendo] l'anima mia col digiuno; Ma [ciò] mi è tornato in grande obbrobrio.

11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

Ancora ho fatto d'un sacco il mio vestimento; Ma son loro stato in proverbio.

12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

Quelli che seggono nella porta ragionano di me; E le canzoni de' bevitori di cervogia [ne] parlano.

13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

Ma quant'è a me, o Signore, la mia orazione [s'indirizza] a te; [Egli vi è] un tempo di benevolenza; O Dio, per la grandezza della tua benignità, E per la verità della tua salute, rispondimi.

14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

Tirami fuor del pantano, che io non vi affondi, [E] che io sia riscosso da quelli che mi hanno in odio, Dalle profondità delle acque;

15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

Che la corrente delle acque non m'inondi, E che il gorgo non mi tranghiotta, E che il pozzo non turi sopra me la sua bocca.

16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

Rispondimi, o Signore; perciocchè la tua benignità [è] buona; Secondo la grandezza delle tue compassioni riguarda verso me.

17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

E non nascondere il tuo volto dal tuo servo; Perciocchè io son distretto; affrettati, rispondimi.

18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

Accostati all'anima mia, riscattala; Riscuotimi, per cagion de' miei nemici.

19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

Tu conosci il vituperio, l'onta, e la vergogna che mi è fatta; Tutti i miei nemici [son] davanti a te.

20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

Il vituperio mi ha rotto il cuore, e io son tutto dolente; Ed ho aspettato che alcuno si condolesse meco, ma non [vi è stato] alcuno; Ed [ho aspettati] de' consolatori, ma non [ne] ho trovati.

21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

Hanno, oltre a ciò, messo del veleno nella mia vivanda; E, nella mia sete, mi hanno dato a bere dell'aceto.

22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

Sia la lor mensa un laccio [teso] davanti a loro; E le lor prosperità [sieno loro] una trappola.

23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

Gli occhi loro sieno oscurati, sì che non possano vedere; E fa' loro del continuo vacillare i lombi.

24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

Spandi l'ira tua sopra loro, E colgali l'ardor del tuo cruccio.

25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

Sieno desolati i lor palazzi; Ne' lor tabernacoli non vi sia alcuno abitatore.

26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

Perciocchè hanno perseguitato colui che tu hai percosso, E fatte le lor favole del dolore di coloro che tu hai feriti.

27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

Aggiugni loro iniquità sopra iniquità; E non abbiano giammai entrata alla tua giustizia.

28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

Sieno cancellati dal libro della vita; E non sieno scritti co' giusti.

29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

Ora, quant'è a me, io [sono] afflitto e addolorato; La tua salute, o Dio, mi levi ad alto.

30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

Io loderò il Nome di Dio con cantici, E lo magnificherò con lode.

31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

E [ciò] sarà più accettevole al Signore, che bue, [Che] giovenco con corna ed unghie.

32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

I mansueti, vedendo [ciò], si rallegreranno; Ed il cuor vostro viverà, [o voi] che cercate Iddio.

33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

Perciocchè il Signore esaudisce i bisognosi, E non isprezza i suoi prigioni.

34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

Lodinlo i cieli e la terra; I mari, e tutto ciò che in essi guizza.

35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

Perciocchè Iddio salverà Sion, ed edificherà le città di Giuda; E [coloro] vi abiteranno, e possederanno Sion per eredità.

36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

E la progenie de' suoi servitori l'erederà; E quelli che amano il suo Nome abiteranno in essa.