Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Al maestro del coro. Su «I gigli». Di Davide. Salvami, o Dio: l'acqua mi giunge alla gola.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Affondo nel fango e non ho sostegno; sono caduto in acque profonde e l'onda mi travolge.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Sono sfinito dal gridare, riarse sono le mie fauci; i miei occhi si consumano nell'attesa del mio Dio.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Più numerosi dei capelli del mio capo sono coloro che mi odiano senza ragione. Sono potenti i nemici che mi calunniano: quanto non ho rubato, lo dovrei restituire?
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Dio, tu conosci la mia stoltezza e le mie colpe non ti sono nascoste.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Chi spera in te, a causa mia non sia confuso, Signore, Dio degli eserciti; per me non si vergogni chi ti cerca, Dio d'Israele.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Per te io sopporto l'insulto e la vergogna mi copre la faccia;
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
sono un estraneo per i miei fratelli, un forestiero per i figli di mia madre.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Poiché mi divora lo zelo per la tua casa, ricadono su di me gli oltraggi di chi ti insulta.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Mi sono estenuato nel digiuno ed è stata per me un'infamia.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Ho indossato come vestito un sacco e sono diventato il loro scherno.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Sparlavano di me quanti sedevano alla porta, gli ubriachi mi dileggiavano.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Ma io innalzo a te la mia preghiera, Signore, nel tempo della benevolenza; per la grandezza della tua bontà, rispondimi, per la fedeltà della tua salvezza, o Dio.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Salvami dal fango, che io non affondi, liberami dai miei nemici e dalle acque profonde.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Non mi sommergano i flutti delle acque e il vortice non mi travolga, l'abisso non chiuda su di me la sua bocca.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Rispondimi, Signore, benefica è la tua grazia; volgiti a me nella tua grande tenerezza.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Non nascondere il volto al tuo servo, sono in pericolo: presto, rispondimi.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Avvicinati a me, riscattami, salvami dai miei nemici.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Tu conosci la mia infamia, la mia vergogna e il mio disonore; davanti a te sono tutti i miei nemici.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
L'insulto ha spezzato il mio cuore e vengo meno. Ho atteso compassione, ma invano, consolatori, ma non ne ho trovati.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Hanno messo nel mio cibo veleno e quando avevo sete mi hanno dato aceto.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
La loro tavola sia per essi un laccio, una insidia i loro banchetti.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Si offuschino i loro occhi, non vedano; sfibra per sempre i loro fianchi.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Riversa su di loro il tuo sdegno, li raggiunga la tua ira ardente.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
La loro casa sia desolata, senza abitanti la loro tenda;
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
perché inseguono colui che hai percosso, aggiungono dolore a chi tu hai ferito.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Imputa loro colpa su colpa e non ottengano la tua giustizia.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Siano cancellati dal libro dei viventi e tra i giusti non siano iscritti.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Io sono infelice e sofferente; la tua salvezza, Dio, mi ponga al sicuro.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Loderò il nome di Dio con il canto, lo esalterò con azioni di grazie,
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
che il Signore gradirà più dei tori, più dei giovenchi con corna e unghie.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Vedano gli umili e si rallegrino; si ravvivi il cuore di chi cerca Dio,
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
poiché il Signore ascolta i poveri e non disprezza i suoi che sono prigionieri.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
A lui acclamino i cieli e la terra, i mari e quanto in essi si muove.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Perché Dio salverà Sion, ricostruirà le città di Giuda: vi abiteranno e ne avranno il possesso.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
La stirpe dei suoi servi ne sarà erede, e chi ama il suo nome vi porrà dimora.
