Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Ein Psalm Davids von den Rosen, vorzusingen. Gott, hilf mir; denn das Wasser gehet mir bis an die Seele.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Ich versinke in tiefem Schlamm, da kein Grund ist; ich bin im tiefen Wasser, und die Flut will mich ersäufen.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Ich habe mich müde geschrieen, mein Hals ist heisch; das Gesicht vergehet mir, daß ich so lange muß harren auf meinen Gott.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Die mich ohne Ursache hassen, der ist mehr, denn ich Haare auf dem Haupt habe. Die mir unbillig feind sind und mich verderben, sind mächtig. Ich muß bezahlen, das ich nicht geraubt habe.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Gott, du weißest meine Torheit, und meine Schulden sind dir nicht verborgen.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Laß nicht zuschanden werden an mir, die dein harren, HERR, HERR Zebaoth! Laß nicht schamrot werden an mir, die dich suchen, Gott Israels!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Denn um deinetwillen trage ich Schmach, mein Angesicht ist voller Schande.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Ich bin fremd worden meinen Brüdern und unbekannt meiner Mutter Kindern.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Denn ich eifere mich schier zu Tod um dein Haus; und die Schmach derer, die dich schmähen, fallen auf mich.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Und ich weine und faste bitterlich; und man spottet mein dazu.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Ich hab einen Sack angezogen; aber sie treiben das Gespött draus.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Die im Tor sitzen, waschen von mir, und in den Zechen singet man von mir.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Ich aber bete, HERR, zu dir zur angenehmen Zeit. Gott, durch deine große Güte, erhöre mich mit deiner treuen Hilfe!
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Errette mich aus dem Kot, daß ich nicht versinke, daß ich errettet werde von meinen Hassern und aus dem tiefen Wasser,
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
daß mich die Wasserflut nicht ersäufe und die Tiefe nicht verschlinge und das Loch der Grube nicht über mir zusammengehe.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Erhöre mich, HERR, denn deine Güte ist tröstlich; wende dich zu mir nach deiner großen Barmherzigkeit
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
und verbirg dein Angesicht nicht vor deinem Knechte; denn mir ist angst; erhöre mich eilend!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Mache dich zu meiner Seele und erlöse sie; erlöse mich um meiner Feinde willen!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Du weißest meine Schmach, Schande und Scham; meine Widersacher sind alle vor dir.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Die Schmach bricht mir mein Herz und kränket mich. Ich warte, ob es jemand jammerte, aber da ist niemand; und auf Tröster, aber ich finde keine.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Und sie geben mir Galle zu essen und Essig zu trinken in meinem großen Durst.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Ihr Tisch müsse vor ihnen zum Strick werden, zur Vergeltung und zu einer Falle!
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Ihre Augen müssen finster werden, daß sie nicht sehen; und ihre Lenden laß immer wanken!
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Geuß deine Ungnade auf sie, und dein grimmiger Zorn ergreife sie!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Ihre Wohnung müsse wüste werden, und sei niemand, der in ihren Hütten wohne!
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Denn sie verfolgen, den du geschlagen hast, und rühmen, daß du die Deinen übel schlagest.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Laß sie in eine Sünde über die andere fallen, daß sie nicht kommen zu deiner Gerechtigkeit.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Tilge sie aus dem Buch der Lebendigen, daß sie mit den Gerechten nicht angeschrieben werden.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Ich aber bin elend, und mir ist wehe. Gott, deine Hilfe schütze mich!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Ich will den Namen Gottes loben mit einem Liede und will ihn hoch ehren mit Dank.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
Das wird dem HERRN baß gefallen denn ein Farr, der Hörner und Klauen hat.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Die Elenden sehen und freuen sich; und die Gott suchen, denen wird das Herz leben.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Denn der HERR höret die Armen und verachtet seine Gefangenen nicht.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Es lobe ihn Himmel, Erde und Meer und alles, was sich drinnen reget.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Denn Gott wird Zion helfen und die Städte Judas bauen, daß man daselbst wohne und sie besitze.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
