Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
To the chief Musician upon Shoshannim, [A Psalm] of David. Save me, O God; for the waters are come in to [my] soul.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
I sink in deep mire, where [there is] no standing: I am come into deep waters, where the floods overflow me.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
I am weary of my crying: my throat is dried: my eyes fail while I wait for my God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
They that hate me without a cause are more than the hairs of my head: they that would destroy me, [being] my enemies wrongfully, are mighty: then I restored [that] which I took not away.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
O God, thou knowest my foolishness; and my sins are not hid from thee.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Let not them that wait on thee, O LORD God of hosts, be ashamed for my sake: let not those that seek thee be confounded for my sake, O God of Israel.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
I am become a stranger to my brethren, and an alien to my mother's children.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For the zeal of thy house hath eaten me up; and the reproaches of them that reproached thee have fallen upon me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
When I wept, [and chastened] my soul with fasting, that was to my reproach.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
I made sackcloth also my garment; and I became a proverb to them.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
They that sit in the gate speak against me; and I [was] the song of the drunkards.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
But as for me, my prayer [is] to thee, O LORD, [in] an acceptable time: O God, in the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Deliver me out of the mire, and let me not sink: let me be delivered from them that hate me, and out of the deep waters.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Let not the water-flood overflow me, neither let the deep swallow me up, and let not the pit shut her mouth upon me.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Hear me, O LORD; for thy loving-kindness [is] good: turn to me according to the multitude of thy tender mercies.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
And hide not thy face from thy servant; for I am in trouble: hear me speedily.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Draw nigh to my soul, [and] redeem it: deliver me because of my enemies.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Thou hast known my reproach, and my shame, and my dishonor: my adversaries [are] all before thee.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Reproach hath broken my heart; and I am full of heaviness: and I looked [for some] to take pity, but [there was] none; and for comforters, but I found none.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
They gave me also gall for my food; and in my thirst they gave me vinegar to drink.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Let their table become a snare before them: and [that which should have been] for [their] welfare, [let it become] a trap.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Let their eyes be darkened, that they see not; and make their loins continually to shake.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Pour out thy indignation upon them, and let thy wrathful anger take hold of them.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Let their habitation be desolate; [and] let none dwell in their tents.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
For they persecute [him] whom thou hast smitten; and they talk to the grief of those whom thou hast wounded.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Add iniquity to their iniquity: and let them not come into thy righteousness.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Let them be blotted out of the book of the living, and not be written with the righteous.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
But I [am] poor and sorrowful: let thy salvation, O God, set me up on high.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
[This] also shall please the LORD better than an ox [or] bullock that hath horns and hoofs.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
The humble shall see [this], [and] be glad: and your heart shall live that seek God.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For the LORD heareth the poor, and despiseth not his prisoners.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Let the heaven and earth praise him, the seas, and every thing that moveth therein.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For God will save Zion, and will build the cities of Judah: that they may dwell there, and have it in possession.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
The seed also of his servants shall inherit it: and they that love his name shall dwell therein.
