< Zsoltárok 69 >

1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
[For the Chief Musician. To the tune of "Lilies." By David.] Save me, God, for the waters have come up to my neck.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
I sink in deep mire, where there is no foothold. I have come into deep waters, where the floods overflow me.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
I am weary with my crying. My throat is dry. My eyes fail, looking for my God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Those who hate me without a cause are more than the hairs of my head. Those who want to cut me off, being my enemies wrongfully, are mighty. I have to restore what I did not take away.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
God, you know my foolishness. My sins aren't hidden from you.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Do not let those who wait for you be put to shame because of me, LORD of hosts. Do not let those who seek you be brought to dishonor through me, God of Israel.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Because for your sake I suffer insults. Shame has covered my face.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
I have become a stranger to my brothers, a foreigner to my mother's children.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For the zeal of your house consumes me. The insults of those who insult you have fallen on me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
When I wept and I fasted, it brought me insults.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
When I made sackcloth my clothing, I became a byword to them.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Those who sit in the gate talk about me. I am the song of the drunkards.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
But as for me, my prayer is to you, LORD, in an acceptable time. God, in the abundance of your loving kindness, answer me in the truth of your salvation.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Deliver me out of the mire, and do not let me sink. Let me be delivered from those who hate me, and out of the deep waters.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Do not let the flood waters overwhelm me, neither let the deep swallow me up. Do not let the pit shut its mouth on me.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Answer me, LORD, for your loving kindness is good. According to the multitude of your tender mercies, turn to me.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Do not hide your face from your servant, for I am in distress. Answer me speedily.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Draw near to my soul, and redeem it. Ransom me because of my enemies.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
You know how I am insulted, and my shame, and my disgrace. My adversaries are all before you.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Insults have broken my heart, so that I am in despair. I looked for some to take pity, but there was none; for comforters, but I found none.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
They also gave me gall for my food. In my thirst, they gave me vinegar to drink.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Let their table before them become a snare, and a retribution, and a trap, and a stumbling block.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Let their eyes be darkened, so that they can't see, and make their backs weak continually.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Pour out your indignation on them. Let the fierceness of your anger overtake them.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Let their habitation be desolate, and let no one dwell in their tents.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
For they persecute him whom you have wounded. They tell of the sorrow of those whom you have hurt.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Charge them with crime upon crime. Do not let them come into your righteousness.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Let them be blotted out of the Book of Life, and not be written with the righteous.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
But I am in pain and distress. Let your salvation, God, protect me.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
It will please the LORD better than an ox, or a bull that has horns and hoofs.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
The humble will see it and rejoice. You who seek after God, let your heart live.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For the LORD hears the needy, and doesn't despise his captive people.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Let heaven and earth praise him; the seas, and everything that moves in them.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For God will save Zion, and build the cities of Judah. They shall settle there, and own it.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
The children also of his servants shall inherit it. Those who love his name shall dwell in it.

< Zsoltárok 69 >