Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
For the end, [a Psalm] of David, for alternate [strains]. Save me, O God; for the waters have come in to my soul.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
I am stuck fast in deep mire, and there is no standing: I am come in to the depths of the sea, and a storm has overwhelmed me.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
I am weary [of] crying, my throat has become hoarse; mine eyes have failed by my waiting on my God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
They that hate me without a cause are more than the hairs of my head: my enemies that persecute me unrighteously are strengthened: then I restored that which I took not away.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
O God, you know my foolishness; and my transgressions are not hidden from you.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Let not them that wait on you, O Lord of hosts, be ashamed on my account: let not them that seek you, be ashamed on my account, O God of Israel.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
For I have suffered reproach for your sake; shame has covered my face.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
I became strange to my brethren, and a stranger to my mother's children.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For the zeal of your house has eaten me up; and the reproaches of them that reproached you are fallen upon me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
And I bowed down my soul with fasting, and that was made my reproach.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
And I put on sackcloth for my covering; and I became a proverb to them.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
They that sit in the gate talked against me, and they that drank wine sang against me.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
But I [will cry] to you, O Lord, in my prayer; O God, it is a propitious time: in the multitude of your mercy hear me, in the truth of your salvation.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Save me from the mire, that I stick not [in it]: let me be delivered from them that hate me, and from the deep waters.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Let not the waterflood drown me, nor let the deep swallow me up; neither let the well shut its mouth upon me.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Hear me, O Lord; for your mercy is good: according to the multitude of your compassions look upon me.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
And turn not away your face from your servant; for I am afflicted: hear me speedily.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Draw near to my soul and redeem it: deliver me because of mine enemies.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
For you know my reproach, and my shame, and my confusion; all that afflict me are before you.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
My soul has waited for reproach and misery; and I waited for one to grieve with me, but there was none; and for one to comfort me, but I found none.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
They gave [me] also gall for my food, and made me drink vinegar for my thirst.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Let their table before them be for a snare, and for a recompense, and for a stumbling block.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Let their eyes be darkened that they should not see; and bow down their back continually.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Pour out your wrath upon them, and let the fury of your anger take hold on them.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Let their habitation be made desolate; and let there be no inhabitant in their tents:
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Because they persecuted him whom you have struck; and they have added to the grief of my wounds.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Add iniquity to their iniquity; and let them not come into your righteousness.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Let them be blotted out of the book of the living, and let them not be written with the righteous.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
I am poor and sorrowful; but the salvation of your countenance has helped me.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
I will praise the name of my God with a song, I will magnify him with praise;
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
and [this] shall please God more than a young calf having horns and hoofs.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Let the poor see and rejoice; seek the Lord diligently, and you shall live.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For the Lord hears the poor, and does not set at nothing his fettered ones.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Let the heavens and the earth raise him, the sea, and all things moving in them.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For God will save Sion, and the cities of Judea shall be built; and [men] shall dwell there, and inherit it.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
And the seed of his servants shall possess it, and they that love his name shall dwell therein.
