Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
To the chief Musician. Upon Shoshannim. [A Psalm] of David. Save me, O God; for the waters are come in unto [my] soul.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
I sink in deep mire, where there is no standing; I am come into the depths of waters, and the flood overfloweth me.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
I am weary with my crying, my throat is parched; mine eyes fail while I wait for my God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
They that hate me without a cause are more than the hairs of my head; they that would destroy me, being mine enemies wrongfully, are mighty: then I restored that which I took not away.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Thou, O God, knowest my foolishness, and my trespasses are not hidden from thee.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Let not them that wait on thee, Lord, Jehovah of hosts, be ashamed through me; let not those that seek thee be confounded through me, O God of Israel.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Because for thy sake I have borne reproach; confusion hath covered my face.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
I am become a stranger unto my brethren, and an alien unto my mother's sons;
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For the zeal of thy house hath devoured me, and the reproaches of them that reproach thee have fallen upon me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
And I wept, my soul was fasting: that also was to my reproach; —
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
And I made sackcloth my garment: then I became a proverb to them.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
They that sit in the gate talk of me, and [I am] the song of the drunkards.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
But as for me, my prayer is unto thee, Jehovah, in an acceptable time: O God, in the abundance of thy loving-kindness answer me, according to the truth of thy salvation:
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Deliver me out of the mire, let me not sink; let me be delivered from them that hate me, and out of the depths of waters.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Let not the flood of waters overflow me, neither let the deep swallow me up; and let not the pit shut its mouth upon me.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Answer me, O Jehovah; for thy loving-kindness is good: according to the abundance of thy tender mercies, turn toward me;
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
And hide not thy face from thy servant, for I am in trouble: answer me speedily.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Draw nigh unto my soul, be its redeemer; ransom me because of mine enemies.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Thou knowest my reproach, and my shame, and my dishonour: mine adversaries are all before thee.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Reproach hath broken my heart, and I am overwhelmed: and I looked for sympathy, but there was none; and for comforters, but I found none.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Yea, they gave me gall for my food, and in my thirst they gave me vinegar to drink.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Let their table become a snare before them, and their very welfare a trap;
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Let their eyes be darkened, that they see not, and make their loins continually to shake.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Pour out thine indignation upon them, and let the fierceness of thine anger take hold of them.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Let their habitation be desolate; let there be no dweller in their tents.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
For they persecute him whom thou hast smitten, and they talk for the sorrow of those whom thou hast wounded.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Add iniquity unto their iniquity, and let them not come into thy righteousness.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Let them be blotted out of the book of life, and not be written with the righteous.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
But I am afflicted and sorrowful: let thy salvation, O God, set me secure on high.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving;
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
And it shall please Jehovah more than an ox, — a bullock with horns and cloven hoofs.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
The meek shall see it, they shall be glad; ye that seek God, your heart shall live.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For Jehovah heareth the needy, and despiseth not his prisoners.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Let heavens and earth praise him; the seas, and everything that moveth therein.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For God will save Zion, and will build the cities of Judah; and they shall dwell there, and possess it:
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
And the seed of his servants shall inherit it, and they that love his name shall dwell therein.
