Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Unto the end. For those who will be changed: of David. Save me, O God, for the waters have entered, even to my soul.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
I have become stuck in a deep quagmire, and there is no firm footing. I have arrived at the height of the sea, and a tempest has overwhelmed me.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
I have endured hardships, while crying out. My jaws have become hoarse; my eyes have failed. Meanwhile, I hope in my God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Those who hate me without cause have been multiplied beyond the hairs of my head. My enemies, who persecuted me unjustly, have been strengthened. Then I was required to pay for what I did not take.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
O God, you know my foolishness, and my offenses have not been hidden from you.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Let those who wait for you, O Lord, the Lord of hosts, not be shamed in me. Let those who seek you, O God of Israel, not be confounded over me.
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
For because of you, I have endured reproach; confusion has covered my face.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
I have become a stranger to my brothers and a sojourner to the sons of my mother.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
For zeal for your house has consumed me, and the reproaches of those who reproached you have fallen upon me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
And I covered my soul with fasting, and it has become a reproach to me.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
And I put on a haircloth as my garment, and I became a parable to them.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Those who sat at the gate spoke against me, and those who drank wine made me their song.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
But as for me, truly, my prayer is to you, O Lord. This time has pleased you well, O God. In the multitude of your mercy, in the truth of your salvation, hear me.
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Rescue me from the quagmire, so that I may not become trapped. Free me from those who hate me and from deep waters.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Do not allow the tempest of water to submerge me, nor the deep to absorb me. And do not allow the well to close in on me.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Hear me, O Lord, for your mercy is kind. Look upon me, according to the fullness of your compassion.
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
And do not turn your face away from your servant, for I am in trouble: heed me quickly.
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Attend to my soul, and free it. Rescue me, because of my enemies.
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
You know my reproach, and my confusion, and my reverence.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
All those who trouble me are in your sight; my heart has anticipated reproach and misery. And I sought for one who might grieve together with me, but there was no one, and for one who might console me, and I found no one.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
And they gave me gall for my food. And in my thirst, they gave me vinegar to drink.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Let their table be a snare before them, and a retribution, and a scandal.
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Let their eyes be darkened, so that they may not see, and may their back always be crooked.
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Pour out your indignation upon them, and may the fury of your anger take hold of them.
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
May their dwelling place be deserted, and may there be no one who dwells in their tabernacles.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
For they persecuted whomever you struck. And they have added to the grief of my wounds.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Assign an iniquity upon their iniquity, and may they not enter into your justice.
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Delete them from the Book of the Living, and let them not be written down with the just.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
I am poor and sorrowful, but your salvation, O God, has taken me up.
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
I will praise the name of God with a canticle, and I will magnify him with praise.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
And it will please God more than a new calf producing horns and hoofs.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Let the poor see and rejoice. Seek God, and your soul will live.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
For the Lord has heard the poor, and he has not despised his prisoners.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Let the heavens and the earth praise him: the sea, and everything that crawls in it.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
For God will save Zion, and the cities of Judah will be built up. And they will dwell there, and they will acquire it by inheritance.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
And the offspring of his servants will possess it; and those who love his name will dwell in it.
