Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Voor muziekbegeleiding; op de wijze: "De leliën." Van David. Red mij, o God! Want het water staat aan mijn lippen;
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
Ik zink in een modderpoel weg, En voel geen grond meer onder de voeten; Ik ben in peilloze wateren geraakt, En de stroom sleurt mij mee.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Ik ben afgemat van mijn schreien en schor is mijn keel; Mijn ogen staan mat van het staren naar God.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Talrijker dan de haren op mijn hoofd, zijn zij, die mij onverdiend haten. Talrijker dan mijn beenderen, die mij bestrijden zonder enige grond; En wat ik niet heb geroofd, Vordert men nog van mij terug.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Gij zoudt het weten, o God, als ik iets dwaas had gedaan, En als ik schuld had, was het U niet verborgen!
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Laat dus in mij niet worden beschaamd, Die op U hopen, Heer, Jahweh der heirscharen; In mij niet te schande worden, Die U zoeken, Israëls God!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Neen, om Uwentwil moet ik schande verduren, En bedekt het schaamrood mijn gelaat!
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Ik ben een vreemdeling voor mijn broeders geworden, Een onbekende voor de zonen mijner moeder:
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Want de ijver voor uw huis heeft mij verteerd, Op mij valt de smaad van hen, die U smaden.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Als ik ween, en mij door vasten kastijd, Wordt het mij tot schande gerekend;
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Trek ik het boetekleed aan, Men gaat er mee spotten;
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Die in de poort zitten, praten over mij, En de slempers maken er liedjes op.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Maar tot U richt ik mijn bede, o Jahweh, In de tijd der genade, o God. Verhoor mij om uw grote ontferming, En om de trouw van uw hulp;
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Red mij uit de modderpoel en laat mij er niet in verzinken; Verlos mij, en trek mij uit de diepe wateren omhoog!
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Laat de watervloed mij niet overstelpen, de kolken verzwelgen, De afgrond zijn mond niet boven mij sluiten.
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Red mij, Jahweh, naar de goedertierenheid uwer genade, En zie op mij neer naar uw grote ontferming;
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Verberg uw aanschijn niet voor uw dienaar, Verhoor mij spoedig, want het is mij bang om het hart!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Wees mij nabij, en kom mij te hulp, Verlos mij om wille van mijn vijand!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Gij kent toch mijn smaad, mijn schaamte en schande, En al mijn verdrukkers staan U voor ogen;
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Gij weet, hoe de smaad mij het hart heeft gebroken, En hoe vertwijfeld ik ben. Ik wachtte op een, die medelijden had, maar er was er geen, Op troosters, maar ik vond ze niet.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Ze gaven mij gal in plaats van spijs, En lesten mijn dorst met azijn.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Hun tafel worde hun tot een val, Hun offergelagen een strik;
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Laat hun ogen worden beneveld, zodat ze niet zien, En ontwricht hun lenden voor immer;
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Stort uw gramschap over hen uit, Uw woede moge hen treffen!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Laat hun kamp tot steppe worden, En niemand hun tenten bewonen.
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Neen, ze vervolgden nog, dien Gij hadt geslagen, En vergrootten de smarten van die door U was gewond;
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Stapel de ene schuld op de andere, Zodat ze niet tot uw gerechtigheid komen;
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Laat ze uit het boek des levens worden geschrapt, Niet worden opgeschreven met de rechtvaardigen.
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Maar hoe ook geplaagd en bedroefd, Uw hulp, o God, zal mij redden!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Dan zal ik de Naam van God in liederen prijzen, En Hem loven en danken!
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
Dit zal Jahweh meer aangenaam zijn dan stieren, Meer dan varren met horens en hoeven.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Verheugt u, ongelukkigen, wanneer gij dit ziet; Zoekt naar God, en uw hart leeft weer op.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Want Jahweh hoort de behoeftigen aan, En versmaadt de geknevelden niet.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Hemel en aarde moeten Hem loven, De zeeën, met wat er in leeft!
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Want God zal Sion verlossen, En de steden van Juda herbouwen. Men zal daarin terugkeren, En ze bezetten;
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
Het geslacht van zijn dienaars zal ze erven, En wie zijn Naam liefheeft, daar wonen!
