< Zsoltárok 68 >

1 A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
Til sangmesteren; av David; en salme, en sang. Gud reiser sig, hans fiender spredes, og de som hater ham, flyr for hans åsyn.
2 Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
Likesom røk drives bort, så driver du dem bort; likesom voks smelter for ild, forgår de ugudelige for Guds åsyn.
3 De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
Og de rettferdige gleder sig, de jubler for Guds åsyn og fryder sig med glede.
4 Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
Syng for Gud, lovsyng hans navn, gjør vei for ham som farer frem på de øde marker, Herren er hans navn, og juble for hans åsyn!
5 Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
Farløses far og enkers dommer er Gud i sin hellige bolig.
6 Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
Gud gir de enslige hus, fører fanger ut til lykke; bare de gjenstridige bor i et tørt land.
7 Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
Gud, da du drog ut foran ditt folk, da du skred frem gjennem ørkenen, (sela)
8 a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
da bevet jorden, og himlene dryppet for Guds åsyn, Sinai der borte, for Guds, Israels Guds åsyn.
9 Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
Et rikelig regn spredte du, Gud; din arv, den utmattede, styrket du.
10 Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
Ditt folk bosatte sig i landet; du laget det ved din godhet i stand for den elendige, Gud!
11 Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
Herren gir seierssang; stor er skaren av kvinner med gledesbudskap.
12 Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
Hærenes konger flyr, de flyr, og hun som sitter hjemme, deler bytte.
13 Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
Når I hviler mellem kveene, er det som en dues vinger, som er dekket med sølv, og hvis vingefjær har gullets grønnlige glans.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
Når den Allmektige spreder konger der, da sner det på Salmon.
15 Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
Et Guds fjell er Basans fjell, et fjell med mange tinder er Basans fjell.
16 Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
Hvorfor ser I skjevt, I fjell med de mange tinder, til det fjell som Gud finner behag i å bo på? Herren skal også bo der evindelig.
17 Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
Guds vogner er to ganger ti tusen, tusen og atter tusen; Herren er iblandt dem, Sinai er i helligdommen.
18 Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
Du fór op i det høie, bortførte fanger, tok gaver blandt menneskene, også blandt de gjenstridige, for å bo der, Herre Gud!
19 Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
Lovet være Herren dag efter dag! Legger man byrde på oss, så er Gud vår frelser. (Sela)
20 Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
Gud er oss en Gud til frelse, og hos Herren, Israels Gud, er det utganger fra døden.
21 Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
Ja, Gud knuser sine fienders hode, den hårrike isse på ham som vandrer i sin syndeskyld.
22 Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
Herren sier: Fra Basan vil jeg hente tilbake, jeg vil hente tilbake fra havets dyp,
23 azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
forat din fot må stampe i blod, dine hunders tunge få sin del av fiendene.
24 Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
De ser dine seierstog, Gud, min Guds, min konges, seierstog inn i helligdommen.
25 Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
Foran går sangere, bakefter harpespillere midt imellem jomfruer som slår på pauke.
26 Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
Lov Gud i forsamlingene, lov Herren, I som er av Israels kilde!
27 Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
Der er Benjamin, den yngste, som hersker over dem, Judas fyrster med sin skare, Sebulons fyrster, Naftalis fyrster.
28 Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
Din Gud har tildelt dig styrke; styrk, Gud, det du har gjort for oss!
29 templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
For ditt tempel i Jerusalems skyld skal konger komme til dig med gaver.
30 Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
Skjell på dyret i sivet, på stuteflokken med folke-kalvene, som kaster sig ned for dig med sølvstykker! Han spreder folkene som har lyst til strid.
31 Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
Veldige menn skal komme fra Egypten, Etiopia skal i hast utrekke sine hender til Gud.
32 Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
I jordens riker, syng for Gud, lovsyng Herren, (sela)
33 annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
ham som farer frem i himlenes himler, de eldgamle! Se, han lar sin røst høre, en mektig røst.
34 adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
Gi Gud makt! Over Israel er hans høihet, og hans makt i skyene.
35 Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
Forferdelig er du, Gud, fra dine helligdommer; Israels Gud, han gir folket makt og styrke. Lovet være Gud!

< Zsoltárok 68 >