Zsoltárok 68
1 A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
To the Chief Musician. David’s. A Melody, a Song. Let God arise, let his enemies be scattered, Yea let them that hate him flee before him:
2 Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
As smoke is driven about, Let them be driven about, —As wax is melted before a fire, Let the lawless perish before God.
3 De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
But let, the righteous, be glad, let them exult before God, Yea let them rejoice with gladness.
4 Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
Sing ye to God, Make music of his Name, —Lift up (a song), to him that rideth through the waste plains, —Since Yah is his name, exult ye before him.
5 Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
The father of the fatherless, And the advocate of widows, Is God, in his holy habitation.
6 Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
God, is he that causeth the solitary to dwell in a home, That bringeth out prisoners into prosperity, But, the rebellious, have made their habitation in a sunburnt land.
7 Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
O God! When thou camest forth before thy people, When thou didst stride through the wilderness, (Selah)
8 a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
Earth, trembled, Yea, the heavens, dripped at the presence of God, —This Sinai—at the presence of God, the God of Israel.
9 Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
A bounteous rain, dost thou shed abroad, O God, upon thine inheritance, When exhausted, thou thyself, hast supported it:
10 Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
Thy living host, have remained therein, Thou dost provide, in thy bounty, for the humbled ones—O God!
11 Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
Let, My Lord, but give the word, The herald bands, will be a mighty host:
12 Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
Kings of armies, they flee! they flee! And, she that stayeth at home, shall share the spoil.
13 Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
Though ye rest between the folds, The wings of the dove, shall be covered with silver, And, her pinions, with green-shimmering gold.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
When the Almighty scattereth kings therein, It will gleam like snow in the gloom:
15 Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
A mighty mountain, is the mountain of Bashan, A mountain of peaks, is the mountain of Bashan!—
16 Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
Wherefore start ye up, ye mountains, ye peaks? The mountain God hath coveted for his habitation, Surely, Yahweh will inhabit it ever!
17 Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
The chariots of God, are two myriads—thousands repeated, My Lord, is among them Sinai, is in the sanctuary!
18 Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
Thou hast ascended on high, Thou hast led in procession a body of captives, Thou hast received gifts consisting of men, Yea even the rebellious, That, Yah, Elohim, might settle down to rest.
19 Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
Blessed be My Lord! Day by day, he beareth our burden for us, GOD himself, is our salvation. (Selah)
20 Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
The GOD we have, is a GOD of saving deeds, And, due to Yahweh, My Lord, are escapes from death.
21 Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
Yea, God himself, will smite through the head of his foes, —The hairy crown of him that is marching on in his guilty deeds.
22 Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
Said My Lord, From Bashan, will I bring back, —I will bring back from the depths of the sea:
23 azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
That thou mayest bathe thy foot in blood, —The tongue of thy dogs, from the foes, hath its portion.
24 Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
They have seen thy progress O God, The progress of my GOD, my king into the sanctuary:
25 Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
In front are the singers, Behind are the harpers, In the midst of damsels playing on timbrels:
26 Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
In the congregations, bless ye God, My Lord, from among the called of Israel:
27 Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
There, is Benjamin, the Diminutive—ruling them, The princes of Judah—their throng, The princes of Zebulun, The princes of Naphtali.
28 Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
Thy God hath commanded thy strength, —The strength, O God, which thou hast wrought for us.
29 templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
Because of thy temple above Jerusalem, Unto thee, shall kings bear along a gift—
30 Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
Rebuke thou, The wild beast of the reeds, The herd of mighty oxen among the calves of the peoples—Each one bowing down with bars of silver, —Scatter thou the peoples, who in wars take delight.
31 Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
Ambassadors come out of Egypt, The Ethiopian, eagerly stretcheth out his hands, unto God.
32 Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
Ye kingdoms of the earth, sing unto God, Praise in song Adonay. (Selah)
33 annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
Unto him that rideth upon the most ancient heavens, Lo! he uttereth his voice, a voice of strength.
34 adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
Ascribe ye strength unto God, —Over Israel, is his majesty, And his strength, in the skies. To be revered is God, for his sanctuary, —
35 Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
As for the GOD of Israel, he, is giving strength and abundant might to the people. Blessed be God!
