Zsoltárok 68
1 A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
Til Sangmesteren, af David; en Psalme, en Sang.
2 Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
Gud staar op, hans Fjender adspredes, og de, som hade ham, fly for hans Ansigt.
3 De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
Som Røg driver bort, vil du bortdrive dem; som Voks smelter for Ild, skulle de ugudelige omkomme for Guds Ansigt.
4 Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
Men de retfærdige skulle glædes, de skulle fryde sig for Guds Ansigt og juble med Glæde.
5 Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
Synger for Gud, lovsynger hans Navn, baner Vej for ham, som farer frem igennem Ørkenen; Herren er hans Navn, og fryder eder for hans Ansigt.
6 Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
Faderløses Fader og Enkers Dommer er Gud i sin hellige Bolig.
7 Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
Gud lader de enlige bo i Huse, han udfører de bundne i Frihed; kun de genstridige bo i det fortørrede Land.
8 a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
Gud! da du drog ud foran dit Folk, da du skred frem gennem Ørkenen (Sela)
9 Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
Da bævede Jorden, og Himlene dryppede for Guds Ansigt, hint Sinaj! for Guds, Israels Guds Ansigt.
10 Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
En Regn af Gaver lod du strømme ned, o Gud! din Arv, som var træt, styrkede du.
11 Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
Din Hjord bosatte sig i Landet; du beredte det, Gud! for den elendige ved din Godhed.
12 Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
Herren lader. Ordet udgaa; de Kvinder, som bringe glad Budskab, ere en stor Hær.
13 Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
Hærskarernes Konger fly, de fly; og hun, som bor i Huset, uddeler Bytte.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
Naar I ligge mellem Foldene, er det som en Dues Vinger, skjulte med Sølv, og hvis Vingefjedre ere indsprængte med Guldets gyldengrønne Glans.
15 Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
Naar den Almægtige spreder Konger derudi, da falder der Sne paa Zalmon.
16 Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
Et Guds Bjerg er Basans Bjerg, et Bjerg med mange Tinder er Basans Bjerg.
17 Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
Hvorfor se I Bjerge med de mange Tinder med Avind til det Bjerg, som Gud havde Lyst at bo paa? ja, Herren vil bo derpaa evindelig.
18 Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
Guds Vogne ere to Gange ti Tusinde, tusinde Gange tusinde; Herren er iblandt dem som paa Sinaj i Hellighed.
19 Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
Du opfor i Højheden, du bortførte Fanger, du annammede Gaver iblandt Mennesker, ja, endog iblandt de genstridige, at du maa blive boende, o Herre, o Gud!
20 Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
Lovet være Herren fra Dag til Dag! lægger han os en Byrde paa, saa er Gud dog vor Frelse. (Sela)
21 Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
Vi have en Gud, som er en Gud til Frelse, og hos den Herre, Herre ere Udgange fra Døden.
22 Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
Men Gud skal knuse sine Fjenders Hoved, dens haarrige Isse, som vandrer frem i sin Skyld.
23 azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
Herren sagde: Jeg vil føre dem tilbage fra Basan, jeg vil føre dem tilbage fra Havets Dybheder,
24 Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
paa det din Fod maa vade i Blod, og dine Hundes Tunge faa sin Del af Fjenderne.
25 Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
Gud! de saa dine Tog, min Guds, min Konges Tog i Hellighed.
26 Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
Foran gik Sangerne, bagefter de, som legede paa Strengeleg, midt imellem Pigerne, som sloge paa Tromme.
27 Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
Lover Gud i Forsamlingerne; lover Herren, I, som ere af Israels Kilde!
28 Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
Der er Benjamin, den lille, der herskede over dem, Judas Fyrster, som stenede dem, Sebulons Fyrster, Nafthalis Fyrster.
29 templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
Din Gud har befalet dig at være stærk; styrk, o Gud! det, du har gjort os.
30 Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
Fra dit Tempel i Jerusalem skulle Konger fremføre dig Gave.
31 Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
Skæld paa Dyret iblandt Rørene, de stærke Øksnes Hob med Folkekalvene, som nedkaste sig med Sølvstykker; han adspredte Folkene, som have Lyst til Strid.
32 Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
Fyrster skulle komme fra Ægypten; Morland skal hastelig udstrække sine Hænder til Gud.
33 annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
I Riger paa Jorden! synger for Gud, lovsynger Herren (Sela)
34 adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
ham, som farer i Himlenes Himle, som ere fra fordums Tid, se, han udgiver sin Røst, den mægtige Røst.
35 Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
Giver Gud Magten; hans Højhed er over Israel og hans Magt i Skyerne. Forfærdelig er du, o Gud! fra dine Helligdomme; Israels Gud, han giver Folket Kraft og Styrke; lovet være Gud!
