Zsoltárok 68
1 A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
Zborovođi. Davidov. Psalam. Pjesma. Bog nek' ustane! Razbježali se dušmani njegovi! Svi mrzitelji njegovi pobjegli pred njim!
2 Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
Kao što dim iščezava, i njih neka nestane! Kako se vosak topi na ognju, nek' nestane grešnika pred licem Božjim!
3 De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
Pravedni neka se raduju, neka klikću pred Bogom, neka kliču od radosti.
4 Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
Pjevajte Bogu, slavite mu ime! Poravnajte put onome koji ide pustinjom - kojemu je ime Jahve - i kličite pred njim!
5 Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
Otac sirota, branitelj udovica, Bog je u svom svetom šatoru.
6 Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
Napuštene okućit će Jahve, sužnjima pružit' sretnu slobodu: buntovnici samo ostaše u sažganoj pustinji.
7 Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
Kad si stupao, Bože, pred narodom svojim, dok si prolazio pustinjom,
8 a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
tresla se zemlja, nebo se rosilo pred Bogom, Sinaj drhtao pred Bogom, Bogom Izraela.
9 Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
Blagoslovljen dažd pustio si, Bože, na baštinu svoju, okrijepio je umornu.
10 Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
Stado se tvoje nastani u njoj, u dobroti, Bože, ti je spremi siromahu.
11 Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
Jahve riječ zadaje, veliko je mnoštvo radosnih vjesnika:
12 Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
kraljevi vojska bježe te bježe, domaćice plijen dijele.
13 Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
Dok vi počivaste među stadima, krila golubice zablistaše srebrom, a njeno perje žućkastim zlatom:
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
ondje Svemogući razbijaše kraljeve, a ona poput snijega zablista na Salmonu.
15 Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
Božanska je gora gora bašanska vrletna.
16 Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
Zašto vi, gore vrletne, zavidno gledate na goru gdje se svidje Bogu prebivati? Jahve će na njoj boraviti svagda!
17 Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
Božja su kola bezbrojna, tisuću tisuća: Jahve sa Sinaja u Svetište dolazi!
18 Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
Na visinu uzađe vodeći sužnje, na dar si ljude primio, pa i one što ne žele prebivati kod Boga.
19 Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
Blagoslovljen Jahve dan za danom, nosi nas Bog, naš Spasitelj.
20 Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
Bog naš jest Bog koji spasava, Jahve od smrti izbavlja.
21 Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
Zaista, Bog će satrti glave dušmana svojih, kuštravo tjeme onog što hodi u grijesima.
22 Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
Reče Gospodin: “Iz Bašana ću ih dovesti, dovest ću ih iz dubine mora,
23 azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
da okupaš nogu u krvi, da jezici tvojih pasa imadnu dio od dušmana.”
24 Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
Ulazak ti, Bože, gledaju, ulazak moga Boga i Kralja u Svetište:
25 Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
sprijeda pjevači, za njima svirači, u sredini djevojke s bubnjićima.
26 Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
“U svečanim zborovima slavite Boga, slavite Jahvu, sinovi Izraelovi!”
27 Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
Predvodi ih najmlađi, Benjamin, koji ide pred njima, ondje su knezovi Judini sa četama svojim, knezovi Zebulunovi i knezovi Naftalijevi.
28 Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
Pokaži, Bože, silu svoju, silu kojom se, Bože, boriš za nas
29 templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
iz Hrama svojega u Jeruzalemu! Nek' ti kraljevi darove donose!
30 Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
Ukroti neman u trsci, stado bikova s teladi naroda! Neka se prostru pred tobom sa srebrnim žezlima: rasprši narode koji se ratu vesele!
31 Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
Nek' dođu velikani iz Egipta, Etiopija nek' pruži ruke Bogu!
32 Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
Sva kraljevstva svijeta, pjevajte Bogu, slavite Jahvu,
33 annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
koji se vozi po nebu, po nebu iskonskom! Čuj, glasom grmi, glasom svojim silnim:
34 adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
“Priznajte silu Božju!” Nad Izraelom veličanstvo njegovo, u oblacima (sila) njegova!
35 Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
Strašan je Bog iz svojega Svetišta. Bog Izraelov daje moć i silu narodu svojemu. Blagoslovljen Bog!
