Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Ki he Takimuʻa ʻi he Nekina, ko e Saame pe ko e Hiva. Ke ʻaloʻofa ʻae ʻOtua kiate kimautolu, ʻo tāpuaki ʻakimautolu; pea tuku ke ulo mai hono fofonga kiate kimautolu. (Sila)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Koeʻuhi ke ʻilo ai ho hala ʻi māmani, mo hoʻo fakamoʻui ʻi he ngaahi puleʻanga kotoa pē.

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

Tuku ke fakamālō ʻae kakai kiate koe, ʻE ʻOtua; ke fakamālō kiate koe ʻae kakai kotoa pē.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Tuku ke fiefia ʻae ngaahi puleʻanga, pea hiva ʻi he nekeneka: he te ke fakamaau māʻoniʻoni ʻae kakai, pea tataki ʻae ngaahi puleʻanga ʻi māmani. (Sila)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Tuku ke fakamālō ʻae kakai kiate koe, ʻE ʻOtua; ke fakamālō kiate koe ʻae kakai kotoa pē.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Pea ʻe toki tuku mai ʻe he fonua hono tupu; pea ko e ʻOtua, ʻio, ko hotau ʻOtua, te ne tāpuaki ʻakitautolu.

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

‌ʻE tāpuaki ʻakitautolu ʻe he ʻOtua; pea ʻe manavahē kiate ia ʻae ngataʻanga kotoa pē ʻo māmani.