Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Ki te tino kaiwhakatangi. Nekinoto. He himene, he waiata. Ma te Atua tatou e atawhai, mana tatou e manaaki; mana e mea kia tiaho tona mata ki a tatou; (Hera)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Kia matauria ai tau ara ki runga ki te whenua, tau whakaoranga i roto i nga tauiwi katoa.

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

Kia whakamoemiti nga iwi ki a koe, e te Atua, kia whakamoemiti nga iwi katoa ki a koe.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Kia koa nga tauiwi, kia waiata i te hari: no te mea ka tika tau whakawa mo nga iwi, a ka kawana koe i nga tauiwi o te whenua. (Hera)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Kia whakamoemiti nga iwi ki a koe, e te Atua, kia whakamoemiti nga iwi katoa ki a koe.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Kua tuku mai nei te whenua i ona hua; a ka manaaki te Atua, to tatou Atua, i a tatou.

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Ka manaaki te Atua i a tatou; a ka wehi nga pito katoa o te whenua i a ia.