Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Psalmi ja veisu, edelläveisaajalle, kanteleilla. Jumala olkoon meille armollinen, ja siunatkoon meitä! hän valistakoon kasvonsa aina meidän päällemme, (Sela)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Että me maan päällä tuntisimme sinun ties, ja kaikkein pakanain seassa sinun autuutes.

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

Sinua, Jumala, kansat kiittäköön: sinua kaikki kansat kiittäköön.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Kansat iloitkaan ja riemuitkaan, ettäs kansat oikein tuomitset, ja hallitset kansat maan päällä, (Sela)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Sinua, Jumala, kansat kiittäköön: sinua kaikki kansat kiittäköön.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Maa antaa hedelmänsä; siunatkoon meitä Jumala, meidän Jumalamme.

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Siunatkoon meitä Jumala, ja kaikki maailma peljätköön häntä.