Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Ha na hɛnɔ la. Woadzii ɖe kasaŋku ŋu. Mawu, ve mía nu, eye nàyra mí, na wò mo naklẽ ɖe mía dzi, (Sela)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Ale be woanya wò mɔwo le anyigba dzi kple wò xɔxɔ le dukɔwo dome.

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

O! Mawu, dukɔwo akafu wò, anyigbadzidukɔwo katã akafu wò.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Dukɔwo akpɔ dzidzɔ, adzi ha, atso aseye, elabena èɖu dukɔwo dzi le dzɔdzɔenyenye me, eye nèkplɔ anyigbadzidukɔwo. (Sela)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Mawu, dukɔwo katã akafu wò; wòe dukɔwo katã akafu.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Ekema anyigba ana woaxa eƒe nukuwo fũu, eye Mawu, míaƒe Mawu la ayra mí.

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Mawu ayra mí, eye anyigba ƒe mlɔenutɔwo katã avɔ̃e.