Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Katoeng kruek zaehoikung hanah. Neginoth ah sak koi. Saam laa. Sithaw mah aicae tahmen nasoe loe, tahamhoihaih na paek nasoe; anih ih krang aicae nuiah aang nasoe. (Selah)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Na loklam to long nuiah panoek o nasoe loe, kaminawk boih mah na pahlonghaih to panoek o nasoe.

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

Aw Sithaw, kaminawk mah nang to saphaw o nasoe loe, kaminawk boih mah nang saphaw o nasoe.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Prae kaminawk anghoe o nasoe loe, anghoehaih laa to sah o nasoe; nang loe toenghaih hoiah kaminawk to lok na caek tih, long nuiah prae kaminawk to uk tih. (Selah)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Aw Sithaw, kaminawk mah nang to saphaw o nasoe loe, kaminawk boih mah nang to saphaw o nasoe.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Long mah athaih tacawtsak ueloe, Sithaw, aicae ih Sithaw mah tahamhoihaih paek tih.

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Sithaw mah aicae tahamhoihaih na paek tih; long boenghaih ah kaom kaminawk boih mah doeh anih to zii o tih.