Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Ki he Takimuʻa, ko e Hiva pe ko e Saame. Mou kalanga fiefia ki he ʻOtua, ʻae fonua kotoa pē:
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Hiva ʻaki ʻae ongoongolelei ʻo hono huafa: fakaongoongolelei ʻae fakamālō kiate ia.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Mou pehē ki he ʻOtua, “ʻOku ke fakamanavahē koe ʻi hoʻo ngaahi ngāue! Ko e meʻa ʻi hono lahi ʻo hoʻo māfimafi ʻe fakamoʻulaloa ai ʻekinautolu ʻe ho ngaahi fili kiate koe.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
ʻE hū ʻa māmani kotoa pē kiate koe, ʻonau hiva kiate koe; te nau hiva ki ho huafa.” (Sila)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Haʻu ʻo mamata ki he ngaahi ngāue ʻae ʻOtua: ʻoku fakamanavahē ia ʻi heʻene ngāue ki he ngaahi fānau ʻae tangata.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Naʻa ne liliu ʻae tahi ko e fonua mōmoa: naʻa nau ʻalu ʻi he fuʻu vaitafe ʻi honau vaʻe: naʻa tau fiefia ʻiate ia ʻi ai.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
ʻOku pule ia ʻi heʻene māfimafi ʻo taʻengata; ʻoku vakai ʻe hono fofonga ki he ngaahi puleʻanga: ʻoua naʻa hiki hake ʻakinautolu ʻe he kau angatuʻu. (Sila)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
ʻAkimoutolu ʻae kakai, mou fakafetaʻi ki hotau ʻOtua, pea fai ke ongo ʻae leʻo ʻoe fakamālō kiate ia:
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
ʻAia ʻoku ne poupou hotau laumālie ʻi he moʻui, pea ʻikai tuku hotau vaʻe ke ngaue.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
He kuo ke ʻiloʻi ʻakimautolu, ʻE ʻOtua: kuo ke ʻahiʻahiʻi ʻakimautolu, ʻo hangē ko e ʻahiʻahiʻi ʻoe siliva.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Naʻa ke ʻomi ʻakimautolu ki he kupenga; naʻa ke ʻai ʻae mahaki ki homau kongaloto.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Naʻa ke tuku ke laka ʻae kakai ʻi homau ʻulu; naʻa mau ʻalu pe ʻi he afi mo e vai: ka naʻa ke ʻomi ʻakimautolu ki he potu mahu.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Te u hū ki ho fale mo e ngaahi feilaulau tutu: te u ʻatu kiate koe ʻo hangē ko ʻeku ngaahi fuakava,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
ʻAia kuo ongo atu mei hoku loungutu, pea lea ʻaki ʻe hoku ngutu, ʻi heʻeku ʻi he mamahi.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Te u ʻatu kiate koe ʻae ngaahi feilaulau tutu ʻae fanga manu sino, mo e meʻa namu kakala ʻoe fanga sipitangata; te u ʻatu ʻae fanga pulu mo e fanga kosi. (Sila)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Haʻu ʻo fanongo, ʻakimoutolu kotoa pē ʻoku manavahē ki he ʻOtua, pea te u fakahā ʻaia kuo ne fai ki hoku laumālie.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Naʻaku tangi kiate ia ʻaki hoku ngutu, pea naʻe fakamālō ʻa hoku ʻelelo kiate ia.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Kapau te u tokanga ki he kovi ʻi hoku loto, ʻe ʻikai fanongo ʻae ʻEiki kiate au:
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Ka ko e moʻoni kuo ongoʻi au ʻe he ʻOtua; naʻe tokanga ia ki he leʻo ʻo ʻeku lotu.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Fakafetaʻi ki he ʻOtua, ʻaia naʻe ʻikai te ne liʻaki ʻeku lotu, pe ko ʻene ʻaloʻofa ʻiate au.
