< Zsoltárok 66 >

1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
För sångmästaren; en sång, en psalm. Höjen jubel till Gud, alla länder;
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
lovsjungen hans namns ära, given honom ära och pris.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Sägen till Gud: Huru underbara äro icke dina gärningar! För din stora makts skull visa dina fiender dig underdånighet.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Alla länder skola tillbedja och lovsjunga dig; de skola lovsjunga ditt namn. (Sela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Kommen och sen vad Gud har gjort; underbara äro hans gärningar mot människors barn.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Han förvandlade havet till torrt land; till fots gingo de genom floden; då gladdes vi över honom.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Genom sin makt råder han evinnerligen, hans ögon giva akt på hedningarna; de gensträviga må icke förhäva sig. (Sela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Prisen, I folk, vår Gud, och låten hans lov ljuda högt;
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
ty han har beskärt liv åt vår själ och har icke låtit vår fot vackla.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Ty väl prövade de oss, o Gud, du luttrade oss, såsom silver luttras;
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
du förde oss in i fängelse, du lade en tung börda på vår rygg;
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
du lät människor fara fram över vårt huvud, vi måste gå genom eld och vatten. Men du har fört oss ut och vederkvickt oss.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Så kommer jag då till ditt hus med brännoffer, jag vill infria mina löften till dig,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
dem till vilka mina låppar öppnade sig, och som min mun uttalade i min nöd.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Brännoffer av feta får vill jag frambära åt dig, med offerånga av vädurar; jag vill offra både tjurar och bockar. (Sela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Kommen och hören, så vill jag förtälja för eder, I alla som frukten Gud, vad han har gjort mot min själ.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Till honom ropade jag med min mun, och lovsång var redan på min tunga.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Om jag hade förehaft något orätt i mitt hjärta, så skulle Herren icke höra mig.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Men Gud har hört mig, han har aktat på mitt bönerop.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Lovad vare Gud, som icke har förkastat min bön eller vänt ifrån mig sin nåd!

< Zsoltárok 66 >