Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Dé alabanza a Dios toda la tierra.
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Cantád la gloria de su nombre: ponéd gloria en su alabanza.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Decíd a Dios: ¡Cuán terrible eres en tus obras! por la multitud de tu fortaleza se te sujetarán fingidamente todos tus enemigos.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Toda la tierra te adorará, y cantarán a ti: cantarán a tu nombre. (Selah)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Veníd, y ved las obras de Dios: terrible en hechos sobre los hijos de los hombres.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Volvió la mar en seco: por el río pasaron a pie; allí nos alegramos en él.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
El se enseñorea con su fortaleza para siempre: sus ojos atalayan sobre las naciones: los rebeldes no serán ellos ensalzados. (Selah)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Bendecíd pueblos a nuestro Dios: y hacéd oír la voz de su loor.
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
El que puso nuestra alma en vida: y no permitió que resbalasen nuestros pies.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Porque tú nos probaste, o! Dios: afinástenos, como se afina la plata.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Metístenos en la red: pusiste apretura en nuestros lomos.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Hiciste subir varón sobre nuestra cabeza: entrámos en fuego y en aguas; y sacástenos a hartura.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Entraré pues en tu casa con holocaustos: y pagarte he mis votos,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
Que pronunciaron mis labios, y habló mi boca, cuando estaba angustiado.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Holocaustos de engordados te ofreceré, con perfume de carneros: sacrificaré bueyes y machos de cabrío. (Selah)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Veníd, oíd todos los que teméis a Dios: y contaré lo que ha hecho a mi alma.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
A él hablé en alta voz: y fue ensalzado con mi lengua.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Si yo viera iniquidad en mi corazón, no oyera el Señor.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Ciertamente oyó Dios: escuchó a la voz de mi oración.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Bendito Dios, que no apartó mi oración, y su misericordia de mí.
