Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Naredite radosten glas Bogu, vse ve dežele,
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
pojte čast njegovemu imenu, njegovo hvalo naredite veličastno.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Recite Bogu: »Kako strašen si v svojih delih! Zaradi veličine tvoje moči se ti bodo podredili tvoji sovražniki.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Vsa zemlja te bo oboževala in ti prepevala, prepevali bodo k tvojemu imenu.« (Sela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Pridite in glejte dela Boga. Strašen je v svojem delovanju do človeških otrok.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Morje je spremenil v kopno zemljo. Skozi rečni tok so šli peš, tam smo se veselili v njem.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
S svojo močjo vlada na veke, njegove oči opazujejo narode; naj se uporni ne povišujejo. (Sela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Oh blagoslavljajte našega Boga, ve ljudstva in storite, da se sliši glas njegove hvale,
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
ki našo dušo drži pri življenju in ne pusti, da bi bila naša stopala premaknjena.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Kajti ti, oh Bog, si nas potrdil, preizkusil si nas, kakor je preizkušeno srebro.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Privedel si nas v mrežo, na naša ledja polagaš stisko.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Ljudem si storil, da jahajo nad našimi glavami. Šli smo skozi ogenj in skozi vodo, toda ti si nas privedel v premožen kraj.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
V tvojo hišo bom šel z žgalnimi daritvami, izpolnil ti bom svoje zaobljube,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
ki so jih izrekle moje ustnice in spregovorila moja usta, ko sem bil v stiski.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Daroval ti bom žgalne daritve pitancev s kadilom ovnov, daroval ti bom bikce s kozli. (Sela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Pridite in prisluhnite vsi vi, ki se bojite Boga in oznanil vam bom, kaj je storil za mojo dušo.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
K njemu sem klical s svojimi usti in povzdignjen je bil z mojim jezikom.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Če v svojem srcu upoštevam krivičnost, me Gospod ne bo uslišal,
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
toda Bog me je resnično uslišal, prisluhnil je glasu moje molitve.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Blagoslovljen bodi Bog, ki ni odklonil moje molitve niti svojega usmiljenja od mene.
