Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
NIJINIJ on Ieowa nan jap karoj.
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Kauleki linan en mar a; kapikapina i melel!
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Komail potoan on Kot: Meid kapuriamui japwilim omui dodok kan! Japwilim omui imwintiti kapina komui pweki omui manaman.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Jap karoj en kaudok on komui o kapina komui pweki omui manaman.
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Komail kodo, kilan dodok en Kot, pe a wiawia kan me kapuriamui ren aramaj akan.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
A kotin kawukila madau on jap madakon, pwe aramaj en kak alu pon pil o, I waja je peren kidar kaualap.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
A kotin kakaunda ni a manaman kokolata; jilan i kin ireron wei kan. Me kanudi kan jota kak pwaida.
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Komail wei kan kapina atail Kot, o komail kalaudela nil omail, pwen lel on waja doo.
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
Me kotin kolekol on kitail maur atail, o jota mued on, na atail en krijedi.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Pwe komui Kot me kotin kajonejon kit o kamakelekel kit er, dueta jilper kin kamekelekelda.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Kom kotin mueid on, jen lodi ni injar o, kom katoutou kin kit men katoutou eu.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Kom kotin mueid on aramaj kai, en tiakedi pon mon at; kit lel on kijiniai o pil; a kom kotin kaptiki jan kit o kakele kit adar.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
I me i pan pedekilon on nan tanpaj omui, pwen marion ijij, o i pan kapwaiada ai inau on komui.
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
Duen kil en au ai inaukidar, o duen au ai inda ni ai anjau apwal.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
I pan mairon ijij on komui jip wi kan ianaki adiniai en jip ol, I pan maironki kau ianaki jip o kut akan.
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Komail karoj, me majak Kot, kodo re i, i pan kajoi on komail, duen me a kotin wiai on nen i.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
I likwirki on i au ai o i kapinaki i lo i.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Ma i pan lamelame nan monion i, me i pan wiada me jued, Ieowa ap jota pan mani ia.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
A Kot kotin ereki ai kapakap, o a kotin manier ai nidinid.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Kapina on Kot, me jota kotin mamaleki ai kapakap, o a jota kotiki wei jan ia a kalanan.
