Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Til sangmesteren; en sang, en salme. Rop med fryd for Gud, all jorden!
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Syng ut hans navns ære, gi ham ære til hans pris!
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Si til Gud: Hvor forferdelige er dine gjerninger! For din store makts skyld skal dine fiender hykle for dig.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
All jorden skal tilbede dig og lovsynge dig, de skal lovsynge ditt navn. (Sela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Kom og se Guds gjerninger! Han er forferdelig i gjerning mot menneskenes barn.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Han gjorde havet om til tørt land, gjennem strømmen gikk de til fots; der gledet vi oss i ham.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Han hersker med sitt velde evindelig, hans øine gir akt på hedningene; de gjenstridige må ikke ophøie sig. (Sela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
I folkeslag, lov vår Gud og forkynn hans pris med høi røst,
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
han som holdt vår sjel i live og ikke lot vår fot vakle!
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
For du prøvde oss, Gud, du renset oss, likesom de renser sølv.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Du førte oss inn i et garn, du la en trykkende byrde på våre lender.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Du lot mennesker fare frem over vårt hode; vi kom i ild og i vann. Men du førte oss ut til vederkvegelse.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Jeg vil gå inn i ditt hus med brennoffer, jeg vil gi dig det jeg har lovt,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
det som gikk over mine leber, og som min munn talte i min nød.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Jeg vil ofre dig brennoffere av fett kveg med duft av værer; jeg vil ofre okser tillikemed bukker. (Sela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Kom, hør, alle I som frykter Gud; jeg vil fortelle hvad han har gjort mot min sjel.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Til ham ropte jeg med min munn, og lovsang var under min tunge.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Hadde jeg urett for øie i mitt hjerte, så vilde Herren ikke høre.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Men Gud har hørt, han har aktet på mitt bønnerop.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Lovet være Gud, som ikke avviste min bønn og ikke tok sin miskunnhet fra mig!
