< Zsoltárok 66 >

1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

< Zsoltárok 66 >