Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Au maître-chantre. — Cantique. — Psaume. Poussez vers Dieu des cris de joie. Vous tous, habitants de la terre!
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Chantez la gloire de son nom; Louez-le et rendez-lui gloire!
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Dites à Dieu: «Que tes oeuvres sont redoutables! A cause de la grandeur de ta force. Tes ennemis viendront te flatter.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Toute la terre se prosternera devant toi. Elle entonnera tes louanges; Elle célébrera ton nom.» (Pause)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Venez et voyez les grandes oeuvres de Dieu: Il accomplit les prodiges les plus redoutables Parmi les fils des hommes.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Il a changé la mer en terre ferme: Dans le fleuve on passait à pied sec; C'est là que nous nous sommes réjouis en lui.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Il domine éternellement par sa puissance; Ses yeux observent les nations: Que les rebelles ne relèvent pas la tête! (Pause)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Peuples, bénissez notre Dieu, Et faites entendre le chant de ses louanges;
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
C'est lui qui nous a conservé la vie, Et il n'a pas permis que notre pied vînt à chanceler.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Car tu nous as éprouvés, ô Dieu; Tu nous as fait passer au creuset comme l'argent.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Tu nous avais amenés dans le filet; Tu avais mis un lourd fardeau sur nos reins.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Tu avais permis à nos ennemis De passer à cheval sur nos têtes. Nous étions entrés dans le feu et dans l'eau; Mais tu nous en as retirés pour nous combler de biens.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
J'entrerai dans ton temple avec des holocaustes. Et je m'acquitterai envers toi de mes voeux,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
Des voeux que mes lèvres ont exprimés. Et que ma bouche a prononcés dans ma détresse.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Je t'offrirai des bêtes grasses en holocauste, Avec la fumée des béliers; J'immolerai des taureaux et des boucs. (Pause)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Venez, écoutez, vous tous qui craignez Dieu, Et je raconterai ce qu'il a fait à mon âme.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Mes lèvres l'ont invoqué. Et ma langue a chanté sa louange.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Si j'avais eu dans le coeur quelque intention coupable, Le Seigneur ne m'aurait point exaucé.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Mais Dieu m'a écouté; Il a prêté l'oreille à ma voix suppliante.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Béni soit Dieu, Qui n'a point rejeté ma prière, Et qui ne m'a pas retiré sa miséricorde!
