Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Til Sangmesteren; en Psalmesang. Raaber med Glæde for Gud al Jorden!
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Synger Psalmer til hans Navns Ære; giver ham Ære til hans Pris.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Siger til Gud: Hvor forfærdelige ere dine Gerninger! for din store Magts Skyld skulle dine Fjender smigre for dig.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Al Jorden skal tilbede dig og lovsynge dig; de skulle lovsynge dit Navn. (Sela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Gaar hen og ser Guds Værk; han er forfærdelig i Gerning imod Menneskens Børn.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Han omvendte Havet til det tørre, de gik til Fods over Floden; der glædede vi os i ham.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Han hersker med sin Magt evindelig, hans Øjne vare paa Hedningerne; de genstridige ophøje sig ikke. (Sela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
I Folkefærd! lover vor Gud og lader Røsten høres til hans Pris!
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
Han holder vor Sjæl i Live og lader ikke vor Fod snuble.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Thi du har prøvet os, o Gud! du har lutret os, ligesom Sølv bliver lutret.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Du har ført os i Garnet, du lagde et Tryk paa vore Lænder.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Du lod Mennesker fare over vort Hoved; vi ere komne i Ild og i Vand, men du udførte os til at vederkvæges.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Jeg vil gaa ind i dit Hus med Brændofre, jeg vil betale dig mine Løfter,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
dem, som mine Læber oplode sig med, og min Mund talte, da jeg var i Angest.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Jeg vil ofre dig Brændoffer af fedt Kvæg og Duften af Vædre; jeg vil tillave Øksne og Bukke. (Sela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Kommer hid, hører til, alle 1, som frygte Gud, saa vil jeg fortælle, hvad han har gjort ved min Sjæl.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Til ham raabte jeg med min Mund, og hans Pris kom paa min Tunge.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Dersom jeg havde set Uret i mit Hjerte, da vilde Herren ikke have hørt mig.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Dog har Gud hørt; han gav Agt paa min Bøns Røst.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Lovet være Gud, som ikke forskød min Bøn eller vendte sin Miskundhed fra mig!
