Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Zborovođi. Pjesma. Psalam.
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Kliči Bogu, zemljo sva, opjevaj slavu imena njegova, podaj mu hvalu dostojnu.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Recite Bogu: “Kako su potresna djela tvoja! Zbog velike sile tvoje dušmani ti laskaju.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Sva zemlja nek' ti se klanja i nek' ti pjeva, neka pjeva tvom imenu!”
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Dođite i gledajte djela Božja: čuda učini među sinovima ljudskim.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
On pretvori more u zemlju suhu te rijeku pregaziše. Stog' se njemu radujmo!
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Dovijeka vlada jakošću svojom, oči mu paze na narode da se ne izdignu ljudi buntovni.
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Blagoslivljajte, narodi, Boga našega, razglašujte hvalu njegovu!
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
Našoj je duši darovao život i ne dade da nam posrne noga.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Iskušavao si nas teško, Bože, iskušavao ognjem kao srebro.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Pustio si da u zamku padnemo, stisnuo lancima bokove naše.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Pustio si da nam zajašu za vrat: prošli smo kroz oganj i vodu, onda si pustio da odahnemo.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
S paljenicama ću u Dom tvoj ući, zavjete ispuniti pred tobom
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
što ih obećaše usne moje, što ih usta moja u tjeskobi obrekoše.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Prinijet ću ti paljenice s kadom ovnova, žrtvovati volove i jarad.
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Dođite, počujte, koji se Boga bojite, pripovjedit ću što učini duši mojoj!
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Na svoja sam usta njega zvao, jezikom ga hvalio.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Da sam u srcu na zlo mislio, ne bi uslišio Gospod.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
No Bog me uslišio: obazro se na glas molitve moje.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Blagoslovljen Bog koji mi molitvu ne odbi, naklonosti ne odvrati od mene!
