Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Aka mawt ham laa neh Tingtoenglung Diklai boeih loh Pathen taengah yuhui uh lah.
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Amah kah thangpomnah ming te tingtoeng uh lamtah amah kah thangpomnah te koehnah khueh pauh.
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Pathen taengah, “Na bibi he a rhih bahoeng om pai. Na sarhi a tak dongah na thunkha rhoek loh nang hmaiah a mai a tumuh.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
Diklai boeih loh nang taengah bakop uh tih nang te n'tingtoeng uh. Na ming khaw a tingtoeng uh,” ti uh. (Selah)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Halo uh lamtah Pathen kah bitat he hmu uh lah. Hlang capa rhoek taengkah a bibi te a rhih om pai.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Tuitunli te laiphuei la a poeh sak tih tuiva khaw a kho neh a kat uh dongah BOEIPA ah kohoe sak uh sih.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
A thayung thamal neh kumhal ah a taemrhai tih a mik neh namtom rhoek te a tawt dongah thinthah rhoek te pomsang rhoela pomsang boel saeh. (Selah)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
Pilnam rhoek loh mamih kah Pathen he uem uh saeh lamtah amah koehnah ol te ya uh saeh.
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
Mulhing khui lamkah mamih kah hinglu a hoeptlang dongah mamih kah khokan he paloe sak ham ngaih mahpawh.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
Pathen aw kaimih he nan loep nan dak tih cak rhoh bangla kaimih nan rhoh.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Rhalvong khuila kaimih nan khuen tih ka cinghen ah hnorhih nan tloeng.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Kaimih kah lu soah hlanghing na ngol sak tih tui, hmai te ka poeng uh daengah coihdanah la kaimih nan khuen.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Hmueihhlutnah neh na im la ka kun vetih ka olcaeng rhoek te nang taengah kan thuung ni.
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
Ka rhal lakliah ka hmui ka lai ang tih ka ka loh a thui vanbangla,
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
hmueihhlutnah ham boiva aka thuem tutal bo-ul te nang taengah kan nawn vetih saelhung kikong rhoek neh ka saii ni. (Selah)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Halo uh lah, Pathen aka rhih rhoek boeih hnatun uh lamtah BOEIPA loh ka hinglu ham a saii te ka thui lah eh.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Amah te ka ka neh ka khue tih ka lai dongah koehnah ka khueh.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Ka lungbuei neh boethae te ka so koinih ka Boeipa loh ya mahpawt.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Tedae ka thangthuinah ol te Pathen loh a hnatung tih a yaak.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Ka thangthuinah neh a sitlohnah kai taeang lamkah aka khoe pawh Pathen amah he a yoethen pai saeh.
