< Zsoltárok 65 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
U tebi je uzdanje, Bože, tebi pripada hvala na Sionu, i tebi se izvršuju zavjeti.
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
Ti slušaš molitvu; k tebi dolazi svako tijelo.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Bezakonja me pritiskuju, ti æeš oèistiti grijehe naše.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Blago onome koga izbiraš i primaš, da živi u dvoru tvom! Nasitiæemo se dobrom doma tvojega, svetinjom crkve tvoje.
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
Divno nam odgovaraš po pravdi svojoj, Bože, spasitelju naš, uzdanico svijeh krajeva zemaljskih, i naroda preko mora daleko.
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
Koji si postavio gore svojom silom, opasao se jaèinom,
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
Koji utišavaš huku morsku, huku vala njihovijeh i bunu po narodima!
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
Boje se tvojih èudesa koji žive na krajevima zemaljskim; sve što se javlja jutrom i veèerom ti budiš da slavi tebe.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Nadgledaš zemlju i zalivaš je, obilno je obogaæavaš; potok je Božji pun vode, spremaš za njih žito, jer si tako uredio.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Brazde njezine napajaš, ravniš grude njezine, kišnim kapljama razmekšavaš je, blagosiljaš je da raða.
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Ti vjenèavaš godinu, kojoj dobro èiniš; stope su tvoje pune masti.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
Tiju paše po pustinjama, i humovi se opasuju radošæu.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
Luke se osipaju stadima, i polja se zaodijevaju pšenicom; vesele se i pjevaju.

< Zsoltárok 65 >