Zsoltárok 65

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!

2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.

3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!

4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!

5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;

6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,

7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.

8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.

9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:

10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.

11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.

12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;

13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!