Zsoltárok 65
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
In finem. Psalmus David, canticum Jeremiæ et Ezechielis populo transmigrationis, cum inciperent exire. [Te decet hymnus, Deus, in Sion, et tibi reddetur votum in Jerusalem.
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
Exaudi orationem meam; ad te omnis caro veniet.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Verba iniquorum prævaluerunt super nos, et impietatibus nostris tu propitiaberis.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Beatus quem elegisti et assumpsisti: inhabitabit in atriis tuis. Replebimur in bonis domus tuæ; sanctum est templum tuum,
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
mirabile in æquitate. Exaudi nos, Deus, salutaris noster, spes omnium finium terræ, et in mari longe.
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
Præparans montes in virtute tua, accinctus potentia;
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
qui conturbas profundum maris, sonum fluctuum ejus. Turbabuntur gentes,
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
et timebunt qui habitant terminos a signis tuis; exitus matutini et vespere delectabis.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Visitasti terram, et inebriasti eam; multiplicasti locupletare eam. Flumen Dei repletum est aquis; parasti cibum illorum: quoniam ita est præparatio ejus.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Rivos ejus inebria; multiplica genimina ejus: in stillicidiis ejus lætabitur germinans.
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Benedices coronæ anni benignitatis tuæ, et campi tui replebuntur ubertate.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
Pinguescent speciosa deserti, et exsultatione colles accingentur.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
Induti sunt arietes ovium, et valles abundabunt frumento; clamabunt, etenim hymnum dicent.]
