Zsoltárok 65
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
Salmo di cantico di Davide, [dato] al Capo de' Musici O DIO, lode ti aspetta in Sion; E [quivi] ti saran pagati i voti.
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
[O tu] ch'esaudisci i preghi, Ogni carne verrà a te.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Cose inique mi avevano sopraffatto; Ma tu purghi le nostre trasgressioni.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Beato colui che tu avrai eletto, ed avrai fatto accostare [a te]. [Acciocchè] abiti ne' tuoi cortili! Noi saremo saziati de' beni della tua Casa, Delle cose sante del tuo Tempio.
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
O Dio della nostra salute, Confidanza di tutte le estremità le più lontane della terra e del mare, Rispondici, per la [tua] giustizia, [in] maniere tremende.
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
Esso, colla sua potenza, ferma i monti; Egli è cinto di forza.
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
Egli acqueta il romor de' mari, lo strepito delle sue onde, E il tumulto de' popoli.
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
Onde quelli che abitano nella estremità [della terra] temono de' tuoi miracoli: Tu fai giubilare i luoghi, onde esce la mattina e la sera.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Tu visiti la terra, e l'abbeveri; Tu l'arricchisci grandemente; I ruscelli di Dio [son] pieni d'acqua; Tu apparecchi agli uomini il lor frumento, dopo che tu l'hai così preparata.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Tu adacqui le sue porche; tu pareggi i suoi solchi; Tu la stempri colle stille della tua pioggia; tu benedici i suoi germogli;
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Tu coroni de' tuoi beni l'annata; E le tue orbite stillano grasso.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
Le mandrie del deserto stillano; E i colli son cinti di gioia.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
Le pianure son rivestite di gregge, E le valli coperte di biade; Dànno voci di allegrezza, ed anche cantano.
