Zsoltárok 65

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!

Dem Vorsänger. Ein Psalm Davids; ein Lied. Du bist es, o Gott, dem Lobgesang gebührt zu Zion, und dem man Gelübde bezahlen soll!

2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.

Du erhörst Gebet, darum kommt alles Fleisch zu dir!

3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!

Die Summe der Missetaten ist mir zu schwer geworden; du sühnst unsre Übertretungen.

4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!

Wohl dem, den du erwählst und zu dir nahen lässest, daß er wohne in deinen Vorhöfen! Laß uns satt werden von den Gütern deines Hauses, deines heiligen Tempels!

5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;

Du antwortest uns wunderbar in Gerechtigkeit, du Gott unsres Heils, du Zuversicht aller Enden der Erde und der fernsten Meere;

6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,

der die Berge gründet in seiner Kraft, der mit Macht umgürtet ist;

7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.

welcher stillt das Brausen des Meeres, das Brausen seiner Wellen und das Toben der Völker,

8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.

daß die, welche an den Enden wohnen, vor deinen Zeichen sich fürchten; die äußersten Länder gegen Morgen und Abend machst du jubeln.

9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:

Du suchst das Land heim und wässerst es und machst es sehr reich; Gottes Brunnen hat Wassers die Fülle. Du bereitest ihr Korn, denn also bereitest du [das Land] zu;

10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.

du tränkst seine Furchen, feuchtest seine Schollen; mit Regenschauern machst du es weich und segnest sein Gewächs.

11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.

Du krönst das Jahr mit deinem Gut, und deine Fußstapfen triefen von Fett.

12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;

Es triefen die Oasen der Wüste, und mit Jubel gürten sich die Hügel.

13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!

Wie sich die Weiden mit Schafen kleiden, so bedecken sich die Täler mit Korn, daß man jauchzt und singt.