Zsoltárok 65
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
Dem Musikmeister. Ein Psalm Davids. Ein Lied. Dir gebührt Lobpreis, o Gott, auf Zion, und dir bezahle man Gelübde!
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
Der du Gebete hörst, zu dir kommt alles Fleisch.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Meine Verschuldungen hatten mich überwältigt, aber du deckst unsere Vergehungen zu.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Wohl dem, den du erwählst und nahen lässest, daß er in deinen Vorhöfen wohne, damit wir uns ersättigen an den Gütern deines Hauses, deines heiligen Tempels.
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
Mit furchtbaren Thaten antwortest du uns nach deiner Gerechtigkeit, du Gott, der du unser Heil bist, du Zuversicht aller der fernen Enden der Erde und des Meers,
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
der durch seine Kraft die Berge feststellt, mit Stärke gegürtet ist,
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
der das Brausen des Meeres stillt, das Brausen seiner Wellen und das Toben der Völker,
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
so daß sich die Bewohner der äußersten Enden vor deinem Zeichen fürchten: die Länder gegen Morgen und gegen Abend versetzest du in Jubel.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Du hast das Land heimgesucht und hast es getränkt, hast es gar reich gemacht mit einem Gottesbache voll Wasser, bereitest Getreide für sie, denn also bereitest du das Land.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Du tränkst seine Furchen, lockerst seine Schollen, weichst es durch Regenschauer auf, segnest sein Gewächs.
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Du kröntest das Jahr mit deiner Güte, und deine Geleise triefen von Fett.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
Es triefen die Auen der Steppe, und mit Jubel gürten sich die Hügel.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
Die Anger sind mit Herden von Schafen bekleidet, und die Thalgründe hüllen sich in Korn: sie jauchzen einander zu und singen.
