Zsoltárok 65
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
To the chief Musician, A Psalm [and] Song of David. Praise waiteth for thee, O God, in Zion: and to thee shall the vow be performed.
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
O thou that hearest prayer, to thee shall all flesh come.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Iniquities prevail against me: [as for] our transgressions, thou shalt purge them away.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Blessed [is the man whom] thou choosest, and causest to approach [to thee], [that] he may dwell in thy courts: we shall be satisfied with the goodness of thy house, [even] of thy holy temple.
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
[By] terrible things in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation; [who art] the confidence of all the ends of the earth, and of them that are afar off [upon] the sea:
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
Who by his strength setteth fast the mountains; [being] girded with power:
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
Who stilleth the noise of the seas, the noise of their waves, and the tumult of the people.
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
They also that dwell in the uttermost parts are afraid at thy tokens: thou makest the outgoings of the morning and evening to rejoice.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Thou visitest the earth, and waterest it: thou greatly enrichest it with the river of God, [which] is full of water: thou preparest them corn, when thou hast so provided for it.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Thou waterest the ridges of it abundantly: thou settlest the furrows of it: thou makest it soft with showers: thou blessest the springing of it.
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Thou crownest the year with thy goodness; and thy paths drop fatness.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
They drop [upon] the pastures of the wilderness: and the little hills rejoice on every side.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
The pastures are clothed with flocks; the valleys also are covered over with corn; they shout for joy, they also sing.
