Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.